Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

alkalmazhatja és csupán a termék azonos külső megjelenítése, „szolgai másolása” ellen lehet fellépni.

A szabadalom és az ipari titokvédelem mellett a találmányok jogi védelmének történelmileg kialakult harmadik formája a szerzői tanúsítvány.

Egyes országokban (pl. a Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában) a feltalálók választásuk szerint szerzői tanúsítványt vagy szabadalmat kérhetnek találmányaikra.

A szerzői tanúsítvány kiadásával a találmány gazdasági kihasználásának joga az államot illeti, a feltalálónak pedig a megvalósítás során jelentkező népgazdasági eredmény alapján díjigénye van a megvalósító vállalattal szemben.

Hasonló szerepet tölt be a Német Demokratikus Köztársaságban alkalmazott gazdasági szabadalom intézménye.

Néhány országban a találmányokra érvényes szabályok vonatkoznak — némi eltéréssel — az új, egynemű és viszonylag állandó növény- és állatfajtákra is.

Használati mintán általában olyan világviszonylatban új, kész termék alapján leírás nélkül is megvalósítható ipari termékmintát értünk, amely a találmányi szintet ugyan nem éri el, de a termék előállítása vagy használata tekintetében haladást jelent.

A használati mintaoltalom révén lényegében a szabadalmazható találmány szintjét el nem érő, ún. kis találmányok részesülnek jogi védelemben néhány országban (Német Szövetségi Köztársaság, Japán, Lengyelország, Spanyolország stb.). A használati minták oltalma egyébként főbb vonásaiban a találmányok jogi védeméhez hasonlít. Magyarországon a használati minták nem élveznek külön védelmet.

Ipari minta alatt valamely termék új, eredeti külső kialakítását értjük, amely mintadarab vagy annak ábrázolása alapján leírás nélkül is alkalmas ipari megvalósításra. Az ipari minta vagy más néven ízlésminta rendeltetése tehát el-23