Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Példa: A leírás bevezetése: A találmány tárgya eljárás az I. általános képletű piperidin-származékok előállítására — e képletben Rj legfeljebb négy szénatomos alkilcsoportot, R2 legfeljebb négy szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot, R3 hidrogénatomot vagy legfeljebb három szénatomos alkanoilcsoportot jelent, — melynek során a II. általános képletű vegvületet — e képletben R1; R2 és R3 jelentése az I. képlet szerintivel azonos — redukáljuk. Ezt a jelölési módszert kell alkalmazni a későbbiekben a megoldás ismertetésénél, valamint az igénypontok szerkesztésénél is. Az igénypont Az igénypont rendeltetése, hogy meghatározza a találmány oltalmi körét, vagyis a szabadalmi jog terjedelmét, — továbbá meghatározza azt a kört, amelyben másnak az Szt. 6. § (3) bek. c) pontja szerint azonos találmányára oltalom nem adható. Az igénypont(ok)ban kell mindazt összefoglalni, amire a bejelentő szabadalmi oltalmat igényel. Az oltalom a találmánynak csak az igénypontokban szereplő meghatározásaira terjed ki, a leíró rész és a rajz az esetleges igényponti hiányokat nem pótolhatják. Az igénypont(ok)ban a találmányt meghatározó jellemzőkön kívül minden magyarázó, vagy más egyéb részletet mellőzni kell. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy a találmány valamennyi jellemzője szerepeljen az igénypontban, mert különben a megoldás egésze nem áll oltalom alatt. Az igénypontok mennyisége hazánkban nincs szabályozva, elvileg tetszés szerinti számú igénypontot, un. igénypontsorozatot lehet szerkeszteni. Olykor egyetlen igénypont is elegendőnek bizonyul, de ha a találmánynak különböző kiviteli alakjai, foganatosítási módjai lehetnek, ezekre célszerű külön igénypontokat adni. Régóta érvényes hazai (és külföldi) gyakorlat szerint az 205