Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

igénypontok mindig egyetlen mondatból állnak; ennek az a magyarázata, hogy a találmány egységes felismerésre, találmányi gondolatra vezethető vissza, melynek világos, egyértelmű közreadása egy mondat keretében biztonságosabban oldható meg, s a későbbiekben a találmány értelmezését is megkönnyíti ez a szerkesztés.

Az igénypontot alkotó mondat — amint az előbbiekben erre már utaltunk — két részből áll:

A táxgyirköx-megjelöli a bejelentés tárgyát, ennek a leírás címével összhangban kell lennie; utal továbbá azokra a technika állásához tartozó műszaki előzményekre, amelyek a találmányhoz a legközelebb áhnak, illetve amelyekhez a találmány kapcsolódik.

A jellemző rész-ben szerepel minden olyan meghatározás, amely a találmányt az ugyanabba a tárgyi körbe tartozó ismert megoldásoktól megkülönbözteti, elhatárolja. Az igénypont akkor tekinthető jónak, akkor mondható, hogy teljes oltalmat nyújt, ha adataiból semmit sem lehet elhagyni anélkül, hogy az elérni kívánt műszaki hatás{el ne maradjon, de többet se tartalmazzon, mint amennyi a találmány lényegének ismertetéséhez szükséges, mert ez már az indokolatlan korlátozás veszélyével jár. A jól szerkesztett tárgyi kör úgy tartalmazza a találmány előzményeit, hogy azokhoz a jellemző rész megfelelő adatai külön magyarázat nélkül kapcsolódhassanak.

Az igényponti meghatározásoknál az első megnevezéskor határozatlan névelőt helyes alkalmazni, akár a tárgyi körben, akár a jellemző részben szerepelnek először, a következő alkalommal viszont már határozott névelő legyen a kérdéses elem előtt. — A tárgyi körben felsorolt ismert meghatározások a jellemző részben is feltüntethetők, amennyiben említésük nélkül a jellemzés hiányos, érthetetlen lenne^_a hivatkozás előtt ez esetben határozott névelő áll.

Az igénypontsorozatban különös helyet foglal el az 1.

206