Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

nem alapozható, sőt a fizetett díjazás a polgári jognak az alaptalan gazdagodásra vonatkozó szabályai szerint vissza­követelhető. Az Szt. 19. § (2) bekezdése szerint azonban, ha a szabadalmi oltalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a hasz­nosító a fizetett díjnak csak azt a részét követelheti vissza, amelyet a találmány hasznosításából származó hasznos ered­mény nem fedezett. A szabadalmi oltalom megszűnése azzal a jogkövetkezmény­nyel jár, hogy a találmány közkinccsé válik, tehát azt bárki szabadon hasznosíthatja jogszerű gazdasági tevékenysége kö­rében. A megszűnt szabadalmi oltalom újra érvénybe nem helyezhető. Lemondás a szabadalmi oltalomról Szt. 31. §. (1) A közzétételi nyilvántartásban feltün­tetett bejelentő, illetve a szabadalmi lajstromban fel­tüntetett szabadalmas az Országos Találmányi Hiva­talhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a szabadalmi ol­talomról lemondhat. Ha a lemondás más személyek­nek jogszabályon, hatósági határozaton vagy a sza­badalmi lajstromba bejegyzett hasznosítási szerződé­sen alapuló jogát érinti, vagy ha a szabadalmi lajst­romba per van bejegyezve, a lemondás csak az érin­tett személy hozzájárulásával hatályos. (2) Lemondani egyes igénypontokról is lehet. 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom