Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

(Az Szt. 31. §-ához) Vr. 11. §. (1) A szabadalmi oltalomról történő le­mondás visszavonásának nincs jogi hatálya. (2) A szolgálati találmány szabadalmi oltalmáról történő lemondáshoz a feltaláló hozzájárulása nem szükséges. A munkáltató lemondási szándékáról a feltalálót értesíteni köteles, azonban a feltaláló a sza­badalomra vonatkozó jogot csak az Szt. 9. § (2) be­kezdésében meghatározott módon szerezheti meg. A lemondás a bejelentő, illetve a szabadalmas egyoldalú jognyilatkozata, amelyben visszavonhatatlan hatállyal kife­jezésre juttatja, hogy nem kívánja fenntartani az oltalmat. Lemondani csak a már fennálló (ideiglenes vagy végleges) oltalomról lehet, ha a bejelentést még nem tették közzé, a jogosult visszavonhatja a bejelentését. A törvény védelmében részesíti harmadik személyeknek a szabadalmi lajstromba bejegyzett jogait (pl. haszonélvezeti jog, hasznosítási engedély) azzal a rendelkezésével, hogy a le­mondás csak az érintett személyek hozzájárulásával hatályos. A szolgálati találmány feltalálójának a munkáltató lemon­dásához való hozzájárulására azonban nincs szükség, mivel az korlátozná a munkáltatónak a szolgálati találmánnyal való rendelkezési jogát. Másrészt viszont a szolgálati találmány szabadalmi oltalmáról történő lemondás nem érinti a szol­gálati találmány feltalálójának díjigényét. Az OTH 4. sz. állásfoglalása a következőket tartalmazza: „Ha a szolgálati találmány szabadalmasa által a Hivatalhoz intézett beadvány tartalmából az állapítható meg, hogy a sza­badalmas a rendelkezési jogot át kívánja engedni (a beadvány szövege rendszerint a következő: „A feltaláló javára a sza-Xbadalomról lemondunk”), de sem a feltaláló elfogadó nyilat­kozata nincs mellékelve, sem a 300 Ft illeték nincs leróva, 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom