Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
(3) A bíróság az eset körülményeihez képest elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket jogsértő mivoltuktól fosszák meg, vagy azokat a bírósági végrehajtás szabályai szerint értékesítsék; ez utóbbi esetben a befolyó összeg felől ítéletében határoz. (4) Ha a szabadalombitorlás vagyoni kárt is okozott, a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint kártérítés jár. A bejelentő és a hasznosító jogai szabadalombitorlás esetén Szt. 27. §. (1) A szabadalombitorlás miatt az a bejelentő is felléphet, akinek találmánya ideiglenes oltalomban részesül, de az eljárást fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. (2) Szabadalombitorlás esetén a hasznosító felhívhatja a szabadalmast, hogy a jogsértés abbahagyására szükséges intézkedéseket tegye meg. Amennyiben a szabadalmas a felhívástól számított 30 napon belül nem intézkedik, a szabadalmi lajstromba bejegyzett hasznosító saját nevében felléphet a szabadalombitorlás miatt. A törvénynek a szabadalombitorlásra vonatkozó rendelkezései a szabadalmi jog kizárólagosságából következnek és a szabadalmi jog polgári jogi védelmére szolgálnak. A szabadalombitorlás esetén nem a találmányi gondolat eltulajdonításáról van szó, hanem arról, hogy a bitorló (pl. egy vállalat) a szabadalmazott találmányt jogtalanul hasznosítja (anélkül, hogy azt sajátjaként tüntetné fel). Hasznosításról akkor van szó, ha a találmány tárgyát a 162
