Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
b) ha a megrendelő a szellemi alkotás feletti rendelkezés jogát nem köti ki és ezért ellenszolgáltatást nem nyújt, azt csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti és annak át nem adhatja, ilyen esetben a szellemi alkotás felett a kutató-fejlesztő szervezet szabadon rendelkezik. Találmányok létrehozásával és átruházásával kapcsolatos problémák felmerülhetnek a 10/1968. (X. 10.) ÉVM—KGM—• NIM sz. rendelettel szabályozott tervezési szerződések körében is. Ezekkel kapcsolatban az a kérdés vetődik fel, hogy az elkészült tervben létrehozott esetleges találmány felett a megrendelő mennyiben szerez rendelkezési jogot? E tekintetben a szabály hasonló, mint a kutatási-fejlesztési szerződéseknél: ha a szerződés nem biztosította a megbízónak a szellemi alkotás feletti rendelkezési jogát, úgy a szellemi alkotás felett a tervező rendelkezik és ezt a megbízó csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nem hozhatja nyilvánosságra és nem közölheti harmadik személlyel. Másként megfogalmazva ez azt jelenti, hogy ha a megbízó a tervben foglalt találmányt is meg kívánja szerezni, ezt külön ki kell kötnie és azért külön díjat kell fizetnie a tervezőnek éppenúgy, mint a kutatási-fejlesztési szerződések esetén, ha a kutatási-fejlesztési eredménybe foglalt találmány feletti rendelkezési jogot is meg kívánja szerezni. A találmányok megalkotására a szerződéseken kívül más jogi eszközök is ösztönözhetnek, mint pl. pályázat, feladatterv. A pályázat és a feladatterv jogilag egyoldalú nyilatkozat, a Polgári Törvénykönyvben szabályozott díjkitűzés (592— 597. §) nevesített fajtái. A díj kitűzés szabályai szerint ha valaki meghatározott teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat köteles kiszolgáltatni annak, aki a megszabott követelménynek eleget tett. E kötelezettség akkor is terheli, 143
