Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

ha a teljesítményt vagy eredményt a díj kitűzésre tekintet nélkül hozták létre. A pályadíj fizetése általában — ilyen értelmű kikötés hiá­nyában — nem jelenti a találmányra vonatkozó vagyoni jo­gok átruházását, vagyis nem zárja ki a pályázatban foglalt megoldásokkal kapcsolatban a feltalálói jogok érvényesíté­sét. [Ezt kifejezetten is kimondja pl. a területrendezési és építési pályázatokról szóló 3/1969. (I. 21.) ÉVM sz. rendelet 4. §-a]. A találmányokra vonatkozó vagyoni jog nem csupán átru­házható, hanem meg is terhelhető. Ennek gyakorlatilag leg­fontosabb esete, amikor a szabadalmat elzálogosítják (pl. köl­csön biztosítékaként). Közös szabadalmi igény és közös szabadalom Szt. 16. §. (1) Ha a szabadalomnak több szabadal­masa van, mindegyik szabadalmastárs csak a saját há­nyadával rendelkezik. Elidegenítés esetén a többi sza­badalmastársat elővásárlási jog illeti meg. (2) A találmányt mindegyik szabadalmastárs egye­dül is hasznosíthatja, de köteles társainak részesedé­si hányaduk arányában megfelelő díjat fizetni. (3) A szabadalmastársak a találmány hasznosítá­sára harmadik személy részére csak közösen adhat­nak engedélyt. A hozzájárulást a polgári jog álta­lános szabályai szerint bírói ítélet pótolhatja [Ptk. 5. § (3) bek.]. (4) Kétség esetén a szabadalmastársak részesedési hányada egyenlő. Ha az egyik szabadalmastárs a sza­badalmi oltalomról lemond (31. §), hányadára a többi szabadalmastárs joga részesedésük arányában kiter­jed. 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom