Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
A szabadalmast a találmányra vonatkozó kizárólagos hasznosítási jog illeti meg. A találmány hasznosításának azonban a szabadalom birtokában is meghatározott anyagi-technikai és jogi feltételei vannak. Azok a jogosultak, akik rendelkeznek a szabadalmazott találmány hasznosításához szükséges gépekkel, felszerelésekkel, engedélyekkel (pl. állami vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok), a szabadalmazott találmányt termelésük során saját maguk megvalósíthatják. A találmány megvalósítása folytán korszerűbb, nagyobb teljesítőképességű, az igényeket jobban kielégítő árut vihetnek a piacra, amelynek következtében a termék iránti kereslet megnő és ez többletnyereséget eredményez a szabadalmi jogosult számára. A szabadalmi jogosultak egy része azonban nincs abban a helyzetben, hogy a találmányt saját üzemében hasznosítsa, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi-technikai feltételekkel és engedélyekkel. (Pl. általában a kutatóintézetek, egyes külföldi cégek, feltalálók.) Ezek a szabadalmi jogosultak csak úgy képesek hozzájutni a szabadalomból folyó előnyökhöz, hogy átruházzák szabadalmi jogukat vagy annak hasznosítására vállalatnak, szövetkezetnek engedélyt (licenciát) adnak. Az általános államigazgatási jogszabályok körében említettük, hogy a feltaláló kedvezményesen kaphat iparengedélyt, így jogilag van lehetőség arra, hogy saját maga foglalkozzon szabadalmazott találmánya hasznosításával. Ez azonban a gyakorlatban ritkán fordul elő, mivel a modern nagyipari termelés körülményei között a feltalálók általában nem rendelkeznek a találmányuk hasznosításához szükséges anyagi-technikai feltételekkel. A kizárólagos hasznosítási jog a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítására, jorgalombahozatalára és használatára terjed ki, vagyis amikor a találmány tárgyát haszonszerzési, nyereségnövelési cél-127
