Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

zattal, rendszeresen, iparszerűen gyártják és használják. A szabadalmi jog ugyanakkor nem gátolja, hogy a találmány tárgyát tudományos, oktatási vagy egyéni célra egyedi példányként bárki előállítsa és használja.

A hasznosítás fogalomkörébe tartozó hasznosítási módok: az előállítás, a forgalombahozatal és a használat.

A hasznosítási módok részben önállóak, részben összefüggenek. önállóak annyiban, hogy a szabadalmi oltalom megsértését jelenti az is, ha valaki a hasznosítási módok közül csupán egyet valósít meg (pl. a találmány tárgyát belföldön csak gyártja, de külföldön hozza forgalomba, vagy pl. a külföldön gyártott terméket, amely a találmány szerint készült, belföldön csak forgalomba hozza, vagy használja). A hasznosítási módok másrészt összefüggnek. Ez azt jelenti, hogy ha valamely hasznosítási mód (pl. előállítás) jogszerű, ez jogot ad a belőle folyó további hasznosítási módokra is (a forgalombahozatalra, használatra).

Ez másrészt azt jelenti, hogy a szabadalmas a találmány alapján általa gyártott és forgalomba hozott termék felhasználójával szemben szabadalmi jogából eredően nem léphet fel anyagi igénnyel.

Amennyiben a termék felhasználása révén a felhasználónál mutatkozik a megtakarítás, a találmány gazdasági eredménye a termék magasabb árában juttatható kifejezésre. A szabad árformában ez a felek megegyezésére van bízva, fix vagy maximált hatósági ár esetén pedig a találmány megvalósítására való ösztönzés szempontjait az árhatóság az ármegállapítás során érvényesíti. Az Országos Anyag- és Árhivatal álláspontja szerint ez utóbbi esetben helyes, ha a szabadalmas az árvetésben a tényleges költségeket számolja el, az árvetés mellékletében pedig kimutatja a találmány alkalmazása révén elért megtakarítást. (OTH 15. sz. állásfoglalása, Szab. Közi. 1971. évi 1. szám.)

126