Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

Iparjogvédelmi Hivatalt (OAMPI) és a tagországok közös szabadalmi, védjegy és ipari minta törvényeinek szövegét.

2. Ahhoz, hogy valamely nemzetközi szerződés és más aktus szabályai Magyarországon érvényesüljenek, általában szükség van azok belső jogszabállyá való transzformálására. Ez történhet a nemzetközi szerződés aláírásával és az alkotmányos rendnek megfelelő ratifikálással vagy a nemzetközi szerződéshez való utólagos csatlakozással és mindkét esetben a szerződés jogszabályként való kihirdetésével.

A hazánkban érvényesülő, iparjogvédelmi vonatkozású nemzetközi szerződéseket általában törvényerejű rendeletek hirdették ki. Ezek a szerződések és az azokat, illetve azok legutolsó (stockholmi) szövegét kihirdető jogszabályok a következők:

a) A Szellemi Tulajdon Világszervezetének létesítésére Stockholmban aláírt Egyezmény (1970. évi 18. sz. tvr.).

b) Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (1970. évi 18. sz. tvr.).

c) Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodás (1970. évi

18. sz. tvr.).

d) A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodás (1973. évi 29. sz. tvr.).

e) A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás (1970. évi 18. sz. tvr.).

f) Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás (1967. évi 7. sz. tvr.).

g) Az ipari minták nemzetközi osztályozására vonatkozó Locarnói Megállapodás (1973. évi 29. sz. tvr.).

Speciális szabályok vonatkoznak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ajánlásaira és határozataira, amelyeket csak

97