Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
az érdekelt tagállamok beleegyezésével lehet elfogadni. Határozatokat szervezeti és eljárási kérdésekben hoznak, míg ajánlásokat a tagországok közötti gazdasági és tudományosműszaki együttműködés tervszerű fejlesztésének előmozdítására fogadnak el (pl. a KGST VB 60. ülésének a KGST- tagállamok tudományos-műszaki együttműködésének és a KGST-szervek e téren kifejtett tevékenységének szervezésimódszertani, gazdasági és jogi alapjairól szóló ajánlása). Az elfogadott ajánlásokat a tagállamok kormányainak vagy más illetékes szerveinek határozatai alapján valósítják meg. Az egyes nemzetközi szerződések részleteivel a szabadalmi és védjegyjog körében foglalkozunk, az általános szabályok körében csak a legfontosabb nemzetközi magánjogi és eljárásjogi szabályokról teszünk említést. A jórészt szokásjogi alapon kialakult nemzetközi magánjogi szabályok azt a kérdést döntik el, hogy ha valamely jogviszonyban külföldi elem van (pl. magyar szabadalom, védjegy stb. külföldi tulajdonban vagy külföldön fennálló szabadalom vagy védjegy stb. magyar tulajdonban), melyik ország jogát kell alkalmazni (pl. a jog megsemmisítésére, átruházására, öröklésére). A külföldi elemet tartalmazó viszonyok eljárásjogi problémákat is felvetnek az eljáró államigazgatási szervek és bíróságok előtt. Ezek közül a legfontosabb a joghatóság kérdése. A joghatóság kérdése úgy merül fel, hogy a magyar államigazgatási vagy bírói szervnek van-e egyáltalán joga arra, hogy a külföldi elemet tartalmazó jogviszonyok tekintetében eljárjon. Amíg a hatáskör az ügyek tárgyi megoszlását, az illetékesség pedig az ügyek területi megoszlását jelenti, a joghatóság az ügyek államok közötti, nemzetközi megoszlása. A külföldi elemet tartalmazó iparjogvédelmi ügyekben alkalmazandó jog és a joghatóság kérdésében a magyar nemzetközi magánjogban általában a következő szabályok érvényesülnek. 98
