Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

adott engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, ha azt a szabadalmas kifejezetten megengedte. A szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabada­lomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást megakadá­lyozza vagy korlátozza. E szavatosságra az eladónak a tulaj­donjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályo­kat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító el­állás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A szavatossággal kapcsolatos szabályok a Polgári Törvény­­könyvben találhatók. A szabadalmas köteles a hasznosítót a szabadalomra vonat­kozó esetleges jogokról, például másnak korábban engedé­lyezett hasznosítási jogról és egyéb fontos körülményekről tájékoztatni, azonban a találmány megvalósításával kapcso­latos műszaki tapasztalatokat csak ilyen irányú kifejezett megállapodás esetén köteles átadni. A hasznosítási szerződésben a felek megállapodhatnak ak­ként, hogy a szabadalmi fenntartási illetékeket a hasznosító fizeti. A késedelmes fizetés már ismertetett elháríthatatlan következményeire tekintettel helyesen jár el ilyenkor a sza­badalmas, ha a befizetések megtörténtét rendszeresen ellen­őrzi. A hasznosító által fizetendő ellenérték A hasznosítási szerződésben kerül szabályozásra a haszno­sító által fizetendő ellenérték is. A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány már említett 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelete hatályon kívül helyezte a találmányokkal kap­csolatos egyes átmeneti rendelkezésekről szóló 58/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendeletet, amely a hasznosítási szerződés tekintetében még bizonyos korlátozásokat tartalmazott. így kimondta, hogy a találmányi díj alapja a hasznosítástól szá­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom