Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
adott engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, ha azt a szabadalmas kifejezetten megengedte. A szabadalmas a hasznosítási szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga, amely a hasznosítást megakadályozza vagy korlátozza. E szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a hasznosító elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A szavatossággal kapcsolatos szabályok a Polgári Törvénykönyvben találhatók. A szabadalmas köteles a hasznosítót a szabadalomra vonatkozó esetleges jogokról, például másnak korábban engedélyezett hasznosítási jogról és egyéb fontos körülményekről tájékoztatni, azonban a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatokat csak ilyen irányú kifejezett megállapodás esetén köteles átadni. A hasznosítási szerződésben a felek megállapodhatnak akként, hogy a szabadalmi fenntartási illetékeket a hasznosító fizeti. A késedelmes fizetés már ismertetett elháríthatatlan következményeire tekintettel helyesen jár el ilyenkor a szabadalmas, ha a befizetések megtörténtét rendszeresen ellenőrzi. A hasznosító által fizetendő ellenérték A hasznosítási szerződésben kerül szabályozásra a hasznosító által fizetendő ellenérték is. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány már említett 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelete hatályon kívül helyezte a találmányokkal kapcsolatos egyes átmeneti rendelkezésekről szóló 58/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendeletet, amely a hasznosítási szerződés tekintetében még bizonyos korlátozásokat tartalmazott. így kimondta, hogy a találmányi díj alapja a hasznosítástól szá70
