Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
tamára jár a díjazás. A most ismertetett szabályok természetesen csak abban az esetben érvényesek, ha az érdekeltek nem állapodtak meg rövidebb díjazási időszakban. A kormányrendelet értelmében a munkáltató és a feltaláló megállapodhatnak abban is, hogy mennyi költségtérítés jár a feltalálónak pl. azon a címen, hogy elkészítette a kivitelezésre alkalmas rajzokat vagy a kísérleti darabot. Ha megállapodni nem tudnak, a feltaláló bírósághoz fordulhat, amely a költségek megtérítését akkor fogja megítélni, ha a munkáltató az említett rajzokra, illetőleg kísérleti példányra igényt tart, továbbá ha a munkáltató részére gazdaságosabb a megtérítés, mintha a munkákat maga végezte volna el, végül ha a feltaláló a munkákat munkaköri kötelességén túlmenően végezte el. Meg kell jegyezni, hogy a szolgálati találmányért járó díjazással kapcsolatos minden jogvita eldöntése bírósági útra tartozik. A kormányrendelet szabályozza a szolgálati találmány feltalálója részére kifizetett díj elszámolását is. Érvényes vagy megszűnt szabadalommal védett találmány esetén a díjat a költségek terhére kell elszámolni. Ha azonban a találmányt a munkáltató nem jelentette be és ezt a feltalálónak sem engedte meg, a díjat az újítási díjak elszámolásával kapcsolatos szabályok szerint kell elszámolni (jelenleg a béralap vagy a részesedési alap terhére). A kormányrendelet szerint a feltaláló által találmányával kapcsolatban folyamatba tett polgári peres eljárás, továbbá az általa találmányával kapcsolatban kötött szerződés illetékmentes. Ez a rendelkezés nemcsak a szolgálati találmány feltalálója, hanem bármely feltaláló által folyamatba tett polgári peres eljárás, illetőleg bármely fetaláló által kötött szerződés tekintetében is érvényes. 57
