Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

— az eddig is meglevő teljes vizsgálati rendszer megtartása mellett bevezeti a találmányok halasztott vizsgálati rendszerét;

— az elbírálás függetlenségének és a szakszerűségnek minél hatékonyabb biztosítása céljából a szabadalmi ügyekben eljáró szervek új fórumrendszerét alakítja ki.

Mivel a törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról szól, logikusan felmerül a probléma: mit kell találmánynak tekinteni? Sem a törvény, sem a vele kapcsolatos jogszabályok a találmány fogalmát nem határozzák meg. Az irodalomban is számos vita folyt és folyik a találmány fogalmával kapcsolatban, egyesek szerint a találmány fogalma pontosan nem is határozható meg. Abban azonban teljes egyetértés uralkodik, hogy a találmány műszaki szellemi termék, műszaki vonatkozású szellemi alkotás. Nem a találmány szerint előállított termék vagy alkalmazott eljárás a találmány, hanem az a szellemi termék, az az eszmei jószág, amelyet a feltaláló megalkotott. A találmány elvileg akkor is találmány, ha termékben vagy alkalmazott technológiában nem testesül meg. Abból, hogy a találmány szellemi alkotás, következik, hogy jogi személy, például egy vállalat találmányt nem alkothat, szellemi alkotást csak az ember tud létrehozni.

Ha az új szabadalmi törvény nem is definiálja a találmány fogalmát, viszont meghatározza, hogy mit kell szabadalmazható találmánynak tekinteni. A törvény 1. §-a értelmében szabadalmazható találmány minden új, haladást jelentő, műszaki jellegű megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. A fogalommeghatározásból kitűnően a szabalmazható találmány fogalmi elemei tehát a következők: legyen megoldás, a megoldás legyen műszaki jellegű, új és haladó jellegű, végül a gyakorlatban alkalmazható.

Vizsgáljuk ezeket az elemeket külön-külön.

42