Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
„ipari tulajdon” oltalmára vonatkozó egyes rendelkezések továbbfejlesztéséről szóló elemző tanulmány is, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Mechanizmus Állandó Bizottsága is elfogadott. Az iparjogvédelmi jogintézmények fokozódó jelentőségére mutat, hogy a szabadalmi bejelentések száma és azon belül is a vállalatok és különösen a külföldi cégek által tett bejelentések száma az 1964. évi 2040 db-ról 1969-re évi 3440 db-ra nőtt, és jelentősen fokozódott a védjegy és ipari minta bejelentések száma is. A megváltozott helyzetben halaszthatatlanná vált a legfontosabb iparjogvédelmi jogszabályok újjáalkotása. Ennek eredményeként született meg 1969-ben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény, valamint a védjegyről szóló törvény, amelyek eddigi fejlődésünk eredményeit általánosították, a kor színvonalán álló jogszabályokba foglalták. E jogszabályok formailag a hagyományos, nemzetközileg elterjedt, közérthető jogi formákat használják fel, e jogintézmények anyagi tartalma, társadalmi funkciója azonban — tekintve, hogy az ipari jogok döntő többsége szocialista szervezetek vagyonát képezi — alapvetően más, mint tőkés körülmények között. A hazai bejelentések mellett a külföldi cégek által tett bejelentések száma is jelentősen megnőtt. A szabadalmi bejelentéseken belül a külföldi és a belföldi személyek által tett bejelentések százalékos megoszlása 1965- ben és 1970-ben az alábbiak szerint alakult: Az egyéni és a vállalati bejelentések százalékos megoszlása 1965 és 1970 között az alábbiak szerint változott: 32 1965-ben 1970-ben Belföldiek 60,9% 38,6% Külföldiek 39,1% 61,4%
