Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

lajdon valamennyi tárgyát, rendelkezései kiterjednek a véd­jegyekre is. Az abban biztosított egyenlő elbánás elve alap­ján tehát a jogosultak védjegyoltalmat igényelhetnek az Unió másik — egy vagy több — államában, közvetlenül meg­tett bejelentés útján, s az e vonatkozásban a belföldiek szá­mára előírt alaki feltételek teljesítése mellett. A védjegyek­nek az árucsere során betöltött fokozott nemzetközi szere­pére figyelemmel azonban már a múlt század végén felme­rült az igény a védjegyoltalom több országban, könnyített — egyszerűbb és olcsóbb — eljárással történő megszerzési lehetőségének biztosítására. E célból jött létre az említett mellékegyezmény, a Madridi Megállapodás. A Madridi Megállapodás tagjai — tekintve, hogy az a Pá­rizsi Uniós Egyezmény keretében létesült — csak olyan álla­mok lehetnek, amelyek a Főegyezménynek is résztvevői. A Megállapodás lényege az, hogy a csatlakozott országok pol­gárai és az azokkal egy tekintet alá esők a származási ország­ban oltalom alatt álló védjegyeikre egyetlen erre irányuló kérelem előterjesztésével oltalmat biztosíthatnak a Megálla­podásban részt vevő többi ország területén anélkül, hogy az érintett országok nemzeti hivatalait külön-külön meg kellene keresniük. A nemzetközi védjegybejelentés — és jogfenntartás —- te­hát lényegesen egyszerűbb eljárást, ezen túlmenően pedig ol­csóbb védjegyoltalmat tesz lehetővé. A Madridi Megállapodásban foglaltak végrehajtásában je­lentős szerepe van az ipari tulajdon oltalmára létesült nem­zetközi megállapodásokkal kapcsolatos adminisztratív fel­adatokat ellátó Genfi Nemzetközi Irodának (Bureaux inter­­nationaux réunis pour la protection de la propriété intellec­­tuelle, a továbbiakban: BIRPI). A BIRPI jogutóda 1970. áp­rilis 26-tól a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (Organi­sation Mondiale de la Propriété Intellectuelle — OMPI) Nem­zetközi Irodája. 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom