Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
Márka (Garantie-zeichen, certification mark) alatt olyan jelzést értünk, amelyet csak akkor alkalmazhatnak a vállalatok, ha áruik meghatározott hatósági vagy társadalmi szerv által ellenőrzött tulajdonsággal rendelkeznek. Az áruk kötelező megjelölése és a márka inkább igazgatási jellegű intézmények, ezért az iparjogvédelem körébe tartozásukat számosán vitatják. Egyébként a „márka” név sem szerencsés, mert ez a legtöbb nyelven a védjegyet jelenti. A tisztességtelen verseny elleni védelem szabályai szorosan kapcsolódnak az iparjogvédelem ismertetett jogintézményeihez, és rendeltetésük az, hogy oltalomban részesítsék a jogtalan elsajátítással szemben az olyan szellemi alkotásokat és áru jelzéseket is, amelyeket külön szabályozott, intézményesített oltalmi formák, mint pl. szabadalom, védjegyoltalom, mintaoltalom nem védenek. A tisztességtelen verseny elleni jogszabályok ennek megfelelően általánosságban tiltják mindazokat az üzleti tisztességbe és a „jó erkölcsbe” („a gazdasági etikába”) ütköző versenycselekményeket, amelyek — bár konkrét ipari jogokat (szabadalmat, védjegyjogot, minta jogot stb.) nem sértenek — más árutermelők vagy áruforgalmazók gazdasági eredményeinek, üzleti sikereinek jogtalan elsajátítására vagy lerontására, illetve a fogyasztók megtévesztésére irányulnak. A tisztességtelen verseny elleni védekezés körében a Párizsi Uniós Egyezmény lObis cikk (1) és (2) bekezdése a következőket rendeli: „(1) Az unió országai kötelesek az unió hatálya alá tartozók számára a tisztességtelen verseny ellen hathatós oltalmat biztosítani. (2) A tisztességtelen verseny tényállását megvalósítja az ipar vagy kereskedelem tisztes szokásait sértő minden versenycselekmény 18
