Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
A fenti rendelkezés alapján a Párizsi Uniós Egyezmény tagállamainak egy részében — elsősorban a német jogrendszer hatása alatt fejlődött államokban — speciális jogszabályok szólnak a tisztességtelen verseny elleni védelemről, máshol a polgári törvénykönyvek általános rendelkezésein alapuló joggyakorlat nyújt védelmet. A szocialista országok közül hazánkban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban tiltják külön törvények a tisztességtelen versenyt, a többi szocialista országban ez a tilalom csak a polgári jog általános rendelkezéseiből vezethető le. Az általános rendelkezések mellett egyes törvények külön felsorolnak bizonyos cselekményeket, amelyek az általános rendelkezés (ún. generálklauzula) létezése folytán már tiltva vannak, de amelyeket fontosságukra tekintettel célszerű külön is meghatározni és megtiltani. Ilyen tiltott cselekmények: az üzleti vagy üzemi titok elárulása, vagy jogosulatlan felhasználása, ipari kémkedés, az ái'u jellegzetes külsőjének szolgai utánzása, az árujelzők bitorlása, szédelgő feldicsérés, reklámszédelgés, hírnévrontás, összehasonlító reklám, hitelrontás stb. A tisztességtelen verseny elleni védelem tehát része az iparjogvédelem rendszerének, azonban a külön szabályozott speciális iparjogvédelmi oltalomnál (pl. a szabadalmi oltalomnál) kevésbé határozott és hatásában, szankcióiban bizonytalanabb, másrészt csak a versenytársnak tekinthető vállalatok egymás közötti jogviszonyában vehető igénybe. Ennek megfelelően pl. a feltaláló nem léphet fel a vállalattal szemben tisztességtelen verseny címén, ha közöttük üzleti verseny nem áll fenn. A vállalat viszont felléphet a másik vállalattal szemben, ha az a neki elárult üzleti vagy üzemi titkot verseny céljára felhasználja. A tisztességtelen verseny elleni védelemnek a szabadalmi oltalomhoz mérten fennálló gyengébb foka különösen szembe2» 19
