Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

Amennyiben a bíróság úgy találja, hogy saját szakértelme nem elegendő a vitás kérdés eldöntéséhez, a szabadalmi leírás értelmezése ügyében megkeresheti az OTH-t szakvélemény kérés céljából (Szt. 56. §). A törvény azért jelöli meg az OTH-t mint a szakvélemény adására igénybe vehető hatóságot, mert csak ilyen módon várható, hogy a szabadalmi leírást egységes szemlélet alapján értelmezik.

A törvényes szabályozás szerint tehát a leírás értelmezését csak az alapeljárást folytató hatóság kérheti, a felek ilyen tekintetben indítványt tehetnek az eljáró hatóságoknál.

A szakvéleményt kérő hatóságnak pontosan meg kell jelölnie, hogy milyen igényponti meghatározások körül támadt vita és a felek milyen értelmezéseket terjesztettek elő. Nem tartozik az értelmezés körébe pl. annak megállapítása, hogy az alperes alkalmazza, illetve bitorolja-e a felperes szabadalmát, hogy milyen legyen a díjazás mértéke, hogy a találmánynak valamely, a leírásban szereplő része oltalom alatt áll-e stb. Ha a megkeresés ilyen jellegű kérdésekre vonatkozik, az OTH a megkereső hatóságot határozott értelmezési kérdések feltételére hívja fel, ilyenek hiányában az OTH nem tud szakvéleményt adni.

Az OTH az értelmezésnél is tanácsban jár el. A tanács a vitás kérdések tisztázása céljából a feleket is meghallgatja.

A meghallgatás során az ügyintéző ismerteti a szabadalom leírásának értelmezése körül felmerült vitás kérdéseket. A felek kifejthetik álláspontjukat, előterjeszthetik bizonyítékaikat.

A tanács zárt ülésben határoz az értelmezés kérdésében. A határozat a következőket tartalmazza:

— a rendelkező rész ismerteti az igénypontokat, majd a vitatott meghatározások jelentését, értelmét pontosabban körülírja. A szabadalmat önmagában elemzi, ütközési kérdésre nem tér ki;

— az indokolás részletesen kimutatja, hogy a vitatott, meg-162