Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
vállalkozó számára az általa elérhető többlethaszon adja meg. A know-how jogi védelme elsősorban a titokvédelem, másrészt a licencia-szerződések formájában valósul meg. További jogintézmény, amelyet egyes szerzők az iparjogvédelem körébe tartozónak tekintenek: az újítás. Valamely javaslat általában akkor tekinthető újításnak, ha olyan megoldást ad, amely műszaki vagy üzemszervezési jellegű, viszonylag új, állami vállalat, állami szerv, társadalmi szervezet vagy szövetkezet részére hasznos eredménnyel jár és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotó teljesítménynek minősül. Amíg a találmányok a technikai ismeretek állományát világviszonylatban új megoldásokkal gazdagítják, az újítások általában az önmagukban már ismert és alkalmazott megoldások elterjesztését, adott vállalaton belüli megvalósítását szolgálják. Az újítót az újítás eredményének* arányában díjigény, illetve jutalom vagy egyéb juttatás illeti meg. Az újítás iparjogvédelmi szempontból eltérő színvonalú és értékű műszaki megoldásokra vonatkozhat. Az újítási javaslat tárgya lehet közkincset képező, nyilvánosságra hozott megoldás, titokvédelemben részesíthető megoldás és olyan megoldás is, amely esetleg szabadalmi oltalom alatt áll. Az újításokra vonatkozó alapvető jogszabály az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet. ad. B) Amíg az iparjogvédelem eddig említett tárgyai a műszaki fejlesztésben játszanak szerepet, a következőkben ismertetendő áru jelzéseknek főként az áruértékesítésben van szerepük. A gazdasági jelentőséget tekintve a legfontosabb áru jelzés a védjegy. A védjegy olyan oltalom alatt álló megjelölés, amely valamely vállalat vagy vállalatcsoport áruinak vagy szolgáltatásainak más vállalat vagy vállalatcsoport azonos vagy hasonló 38' ti3? k. (x. , ,yua«8c£t%-