Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

tárgyaláson is érvényesíteni, ezeket — hasonlóan egyéb mellékletekhez — eggyel több példányban kell rendelkezésre bocsátani, mint ahány ellenérdekű fél van. Arra is mód van, hogy az előkészítés során kialakult helyzetnek megfelelően az iratok, bizonyítékok tartalmát bármelyik fél összefoglalja és a tárgyaláson külön iratban — megfelelő példányszámban

— a tanács elé terjessze.

Űj bizonyítékok esetén az elnök felhívja a feleket álláspontjuk kifejtésére. Az újabb iratok tanulmányozása céljából

— a felek kérésére is — az elnök a tárgyalást bizonyos időre felfüggesztheti, vagy ilyen irányú kérelem esetén a tárgyalást elnapolhatja új tárgyalási nap kitűzésével. Ha az új bizonyíték már az előkészítő eljárás folyamán is benyújtható lett volna, a tanácsnak jogában áll mérlegelnie, hogy a bizonyítékot figyelembe veszi-e, főleg, ha ez a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé.

A tárgyalás folyamán az elnök és a tanács tagjai kérdéseket intézhetnek a felekhez. Ha a kielégítő válasz megtételéhez adatokra, esetleg kísérletekre van szükség és ez az ügy érdemére döntő hatással lehet, ilyenkor is mód van a tárgyalás elnapolására.

Kérdésekre, válaszokra és viszontválaszokra, mindaddig van lehetőség, amíg a tanács elnöke a tényállást döntésre alkalmasnak nem tartja.

A bejelentőnek a felszólalási eljárás bármely szakaszában, amíg a tanács elnöke a tárgyalást határozathozatal céljából be nem rekeszti, módjában áll oltalmi igényét módosítania, ez a módosítás azonban az oltalmi kört nem bővítheti, s csak a közzétett igénypontok keretében hajtható végre. Olyan igényre tehát, amelyet ugyan a leírás adatai megalapoznak, de az igénypontokban nem szerepeltek, ebben a szakaszban már nem lehet áttérni. A felszólalás következtében átdolgozott igénypontok ugyanis még egyszer nem kerülnek közzétételre, oltalom viszont csak közzétett igénypontokra adható.

150