Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
sével. A felszólalást tárgyaló tanács elnökből és két tagból áll, akiket az OTH dolgozói közül a hivatal elnöke jelöl ki. A tanács határozatait szótöbbséggel hozza. A tárgyalás megnyitása után a tanács elnöke ellenőrzi, hogy a szabályszerűen idézett felek megjelentek-e. Utána az elnök kérdésére először a felszólaló — több felszólaló esetén mindegyik felszólaló külön-külön — adja elő kérelmét, indokolás nélkül. Pl.: „Kérem az OTH-t, hogy a bejelentést utasítsa el és részemre költségem fejében ...................... forintot ítéljen meg.” Utána a bejelentő terjesztheti elő kérelmét, pl.: „Kérem az OTH-t, hogy a felszólalást utasítsa el, és a szabadalmat a közzétett igénypontokkal adja meg.” (A kérelem adott esetben az előkészítő eljárás során már a bejelentő részéről korlátozott igénypontokra is vonatkozhat, mód van arra is, hogy a tárgyaláson a kérelem előadása kapcsán mutasson be a bejelentő új igénypontokat.) Ezután az ügy előadója ismerteti a bejelentés lényegét, a felszólalás indokait, bizonyítékait, az előkészítő eljárás eredményét. Ezt követően a felszólaló előadhatja érveit, észrevételeit, majd a bejelentő nyilatkozhat a felszólaló által felhozottakra. Általában célszerű, ha a felek nem bocsátkoznak ismétlésekbe; azokra a tényekre, amelyek az iratokban szerepelnek és amelyeket az előadó részletesen ismertetett, nem szükséges újból minden részletre kiterjedően rámutatni. Ajánlatosabb olyan körülményekre felhívni a figyelmet, amelyeket az előadó esetleg nem említett meg, vagy amelyekre vonatkozólag újabb, az ügy kimenetelét befolyásoló bizonyítékokat tudnak bemutatni, illetve amelyek az előkészítés folyamán vitásak voltak. Űj bizonyítékokat bármelyik félnek jogában áll a szóbeli 149
