Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

lomnál jóval elterjedtebb — a magyar jogrendszer és a külföldi jogrendszerek is lényegében a találmányok jogi védelméhez hasonló módon biztosítják. Az ipari mintaoltalom alapja a magyar jogrendszerben még^ mindig a 107 709/1907. KM sz. rendelet.

Egyes országokban (pl. a Szovjetunióban, Bulgáriában) külön oltalmat élveznek a felfedezések, amelyeket meg kell különböztetni a találmányoktól. A felfedezés a természet létező, de nem ismert törvényszerűségeinek, jelenségeinek, tulajdonságainak megállapítása, a találmány pedig a természeti törvények gyakorlati alkalmazása, addig nem létezett termék vagy termelési eljárás létrehozása. Felfedezés pl. az elektromosság jelenségének megállapítása, találmány a rádió.

A felfedezésre a közvetlen gazdasági kihasználás lehetősége hiányában nem biztosítható szabadalom vagy szerzői tanúsítvány, ezért a jogi védelem ún. felfedezői tanúsítvány és közvetlen anyagi juttatás formájában valósul meg. Hazánkban a felfedezések csak közvetve (pl. Állami Díj formájában) nyerhetnek elismerést és e fogalomnak az iparjogvédelem körébe tartozását többen vitatják.

A nemzetközi gazdasági forgalomban évről évre növekszik az ún. know-how jelentősége, amelynek külön jogi szabály ozása — az intézmény körülhatárolatlansága és kiforratlansága mTatt^^eddig még nem történt meg.

A know-how nemzetközileg elterjedt angol kifejezés (szószerinti jelentése: tudni hogyan), amelyet értelemszerűen műszaki tapasztalatnak lehetne fordítani.

A know-how nyilvánosságra nem hozott és csak szűk körben (pl. egy vállalatnál) ismert, gazdasági-műszaki ismereteket, tapasztalatot, adatokat, receptúrát stb. jelent, amelyeket — a gyakorlatban a licenciaszerződéshez hasonló jogi formában — áruként adnak és vesznek. A know-how — mint a találmányok és egyéb műszaki megoldások — a gyakorlatban olyan különleges „árudként szerepel, amelynek értékét a

12