Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
alá megfelelő számú példák, az OTH e hiány pótlására nem hívja fel a bejelentőt. Figyelembe veendő azonban, hogy a leírás fogyatékosságai, a túl tágan meghatározott oltalmi kör a későbbiekben számos problémát okozhatnak, ha ugyanis utólagos vizsgálatra kerül sor, melynek kapcsán felszólalással is kell számolni, az indokolatlan kiterjesztés felesleges munkát fog a bejelentőnek okozni. A homályos, szakszerűtlen fogalmazás a bejelentő érdekeit sértheti. Ezért ajánlatos, hogy a bejelentő már a halasztott vizsgálati szakaszban legjobb tudása szerint törekedjék az előírásoknak megfelelő leírást szerkeszteni. Különös tekintettel kell lenni arra is, hogy a leírás (az igénypontok) csak a bejelentés közzétételéig módosítható bővítő értelemben, természetesen az eredeti leírás és rajzok által meghatározott körben. Az igénypontoknak a leírásból vett adatok alapján történő átdolgozására, kiegészítésére is csupán a közzétételig van mód. Ha tehát a bejelentést a halasztott vizsgálati rendszer keretében teszik közzé, számolni kell azzal, hogy a később sorra kerülő hivatali vizsgálat folyamán a közzétett igénypontokat csak szűkítő, korlátozó jelleggel lehet megváltoztatni. A találmány egységének vizsgálatánál az OTH ebben a szakaszban csak azokat a bejelentéseket kifogásolja, amelyeknél egyértelműen megállapítható, hogy a bejelentés több találmányra vonatkozik. Ha az egységesség vitatásához már esetleg újdonságvizsgálatra, irodalmi adatok tanulmányozására volna szükség, a hiányolásra csak az utólagos vizsgálatnál kerül sor. Az elsőbbség iránti igény vizsgálata arra terjed ki, hogy a kérelemben feltüntetett adatok (bejelentő, ország, dátum, az eredeti bejelentés száma) megegyeznek-e az elsőbbségi irat adataival. Az oltalmi körre vonatkozó igény jogosultságát az OTH ebben a szakaszban általában nem vizsgálja, vagyis eltekint annak tisztázásától, hogy az elsőbbségi igény alapjául 138
