Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
IV. A bejelentés vizsgálata 1. A szabadalom megadására irányuló eljárásnál alkalmazott vizsgálati rendszerek Az 1969. évi II. sz. törvény hatálybalépéséig, azaz 1970. I. 1-ig hazai gyakorlatunk a szabadalmazási rendszerek közül az elővizsgálati és felszólalási rendszert egyesítő ún. „vegyes rendszer” elvét követte, melynek megfelelően az OTH hivatalból vizsgálta, hogy a bejelentés megfelel-e a törvényben előírt valamennyi alaki és érdemi követelménynek. Ennek keretében minden esetben sor került az újdonság, haladás és korábban szerzett jogok vizsgálatára is. Az összes feltételt kielégítő bejelentés közzétételre került. A közzététel ideje alatt bárkinek jogában állt a törvényben megszabott alapokon felszólalnia. A közzététel befejeztével — illetve az esetleges felszólalás elintézése után, annak sikertelensége esetén — az OTH a szabadalmat megadta. Az Szt. bevezette az utóbbi időkben külföldön egyre inkább tért hódító ún. halasztott vizsgálati rendszert, melynek alapvető jellegzetessége, hogy a bejelentés vizsgálatát két szakaszban végzik. Az első szakaszban a szabadalmazhatóság feltételei közül csak azokat vizsgálják, amelyek megléte — illetve hiánya — a benyújtott iratok áttanulmányozása esetén nyilvánvaló, vagyis az elbíráláshoz nincs szükség az ügy hosszadalmas előkészítésére, irodalmi adatok feltárására. Így pl. a bejelentésre vonatkozó formai előírások, sőt egyes érdemi feltételek tekintetében is elegendő csak a beadványok alapján eljárni, ezekre vonatkozólag az ügyintéző egyértelműen állást tud foglalni. Ha tehát a bejelentésről megállapítható, hogy a szóban levő — később még részletezett — feltételeknek nyilvánvalóan megfelel, a bejelentést minden további eljárás nélkül nyilvánosságra hozzák. A nyilvánosságra hoza-126
