Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
rint elkészített rajzon ábrázoljuk; erre a rajzra — vagy rajzokra — a leírás és a példák megfelelő helyein is utalni kell. Az egyes vegyületeket jelzéssel — célszerűen római számjeggyel — különböztessük meg egymástól, a leírásban, valamint az igénypontokban is elegendő e jelzéseket alkalmazni. A vegyületek külön jelzett szubsztituenseit viszont már mind a leírásban, mind az igénypontokban értelmezni kell. Példa: A leírás bevezetése: A találmány tárgya eljárás az I. általános képletű piperidin-származékok előállítására — e képletben Rí legfeljebb négy szénatomos alkilcsoportot, R2 legfeljebb négy szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot, R:? hidrogénatomot vagy legfeljebb három szénatomos alkanoilcsoportot jelent —, melynek során a II. általános képletű vegyületet — e képletben Rt, R2 és R3 jelentése az I. képlet szerintivel azonos — redukáljuk. Ezt a jelölési módszert alkalmazzuk a későbbiekben a megoldás ismertetésénél, valamint az igénypontok szerkesztésénél is. Az igénypont Az oltalom a találmánynak csak az igénypon(ok)ban szereplő meghatározásaira terjed ki. A leíró rész és a rajz e tekintetben nem pótolhatják az igénypontot, ezek csupán magyarázóan kiegészítik, értelmezik az igényponti meghatározásokat. Az igénypont(ok)ban a találmányt meghatározó jellemzőkön kívül minden magyarázó, vagy más egyéb részletet mellőzni kell. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy a találmány valamennyi jellemzője szerepeljen az igénypontban, mert különben a megoldás nem áll oltalom alatt. Az igénypontok mennyisége hazánkban nincs szabályozva, elvileg tetszés szerinti számú igénypontot, ún. igénypontsorozatot szerkeszthetünk. Olykor egyetlen igénypont is elegendőnek bizonyul, de ha a találmánynak különböző kiviteli, fo-11G