Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
ganatosítási módjai lehetnek, ezekre célszerű külön igénypontokat adni. Az igénypontsorozatban különös helyet foglal el az 1. igénypont — az ún. főigénypont. Az 1. igénypontban kell a találmány legáltalánosabb kivitelének megfelelően azokat a meghatározásokat felsorolni, amelyek a találmány szerinti megoldás mibenlétének megismeréséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ebből következik, hogy a főigénypont oltalmi köre a legtágabb. A tárgyi kör a találmány megjelölésén kívül rögzíti annak előzményét, vagyis a technika állásából azt, ami a találmányhoz a legközelebb áll. A jellemző részben szerepel minden olyan meghatározás, amely a találmányt az ugyanabba a tárgyi körbe tartozó ismert megoldásoktól megkülönbözteti, elhatárolja. Az igénypont akkor tekinthető jónak, akkor mondható, hogy kellő oltalmat nyújt, ha adataiból semmit sem lehet elhagyni anélkül, hogy az elérni kívánt műszaki hatás el ne maradjon, de többet se tartalmazzon, mint amennyi a találmány lényegének ismertetéséhez szükséges, mert ez már az indokolatlan korlátozás veszélyével jár. A jól szerkesztett tárgyi kör úgy tartalmazza a találmány előzményeit, hogy azokhoz a jellemző rész megfelelő adatai külön magyarázat nélkül kapcsolódhassanak. Az igényponti meghatározásokat az első megnevezéskor határozatlan névelővel alkalmazzuk, akár a tárgyi körben, akár a jellemző részben szerepelnek először, a következő alkalommal viszont már határozott névelővel említsük a kérdéses elemet. — A tárgyi körben felsorolt ismert meghatározások a jellemző részben is feltüntethetők, amennyiben említésük nélkül a jellemzés hiányos, érthetetlen lenne; a hivatkozás előtt ez esetben határozott névelő áll. A főigénypontban meghatározott megoldás kiviteli alakjait vagy foganatosítási módjait célszerű aligénypont-okba V * lünrd? 117
