Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
szabad rendelkezési jog azonban korlátozva van annyiban, amennyiben használati engedély adására valamennyi társtulajdonos egyetértése szükséges. Ha ugyanis a részhányad tulajdonosa a többi társ engedélye nélkül adhatna használati engedélyt, ezzel illuzórikussá tenné a többi társ jogát. Ennek a logikus és a tulajdonostársakat védő intézkedésnek viszont ellentmond az a rendelkezés, amely szerint nem kell a társaktól engedély vagy hozzájárulás a saját tulajdonrész részleges vagy teljes átruházásához (bármelyik társ „szabadon rendelkezik saját része fölött”). így tehát átruházás révén egy harmadik személy a teljes használati jogot megszerzi, mert bármily kis hányad tulajdona révén használhatja a szabadalmat. Gyakorlatilag tehát a licencia adásához szükséges tulajdonostársi hozzájárulásra vonatkozó előírás megkerülhető. Az új jogszabály megalkotása során e visszásság megszüntetése céljából megfelelően rendelkezni kell. A kizárólagos jog megsértése Az előbbiekben megtárgyaltuk, hogy a kizárólagos jog hatálya mire terjed ki. Az elmondottakból következik, hogy mindenki, aki. a szabadalmazott találmány tárgyát iparszerűleg előállítja, forgalomba hozza, vagy üzemi berendezésként használja és ezáltal a szabadalomtulajdonos kizárólagos jogát tudva sérti, szabadalombítorlást követ el. A törvény értelmében a szabadalmi bejelentés tárgya a bejelentés kihirdetésének napjától kezdődőleg a jogtalan használat ellen ideiglenes oltalomban részesül. A közzététel időszakában a bitorlási eljárás még nem folytatható le, mert a közzététel még nem ad végleges oltalmat. A végleges oltalom elnyerése esetén azonban az oltalom visszahat a bejelentés napjára. És mert a közzététel időpontjától a bejelentésről már mindenki tudomást szerezhet, az ezen időpont után elkövetett jogsértő cselekmény már kimerítheti a bitorlás tényálladékát. 64
