Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története

Eredetmegjelölés pl. a carrarai márvány, havanna szivar, roquefort, madeira, tokaji.

Az áru kiszerelése (Ausstattung, make-up) az árunak és csomagolásának olyan kiállítása, amely az árut előállító vállalatra utal'. Az áru kiszerelése általában a védjegytörvények, némely jogrendszerben pedig a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabályok keretében nyer oltalmat.

Az áruk kötelező megjelölése azt jelenti, hogy az iparcikkeken vagy csomagolásukon fel kell tüntetni az előállító vállalat elnevezését, illetve olyan jellel kell ellátni az iparcikket, amelyről az előállító vállalat kétséget kizáróan megállapítható.

A márka (Garantie-zeichen, certification mark) olyan jelzés, amelyet csak azok a vállalatok alkalmazhatnak, amelyeknek árui meghatározott szerv által ellenőrzött tulajdonsággal vagy minőséggel rendelkeznek.

Az árujelzések jogi védelmének formája — a szellemi alkotások jogi védelméhez hasonlóan — a használat kizárólagos joga, amelynek gyakorlására egyes jelzések (pl. védjegy) esetében a tulajdonos másnak licenciát (használati engedélyt) adhat. Az áru jelzéseknek azonban — a szellemi alkotásoktól eltérően — nincs kettős jellege. Eredetüket tekintve nem minősülnek különleges jogi védelemre érdemes szellemi alkotásnak (gyakran családnevekből, helynevekből, vagy más egyszerű jelzésekből alakulnak ki). Ennek megfelelően a jogi szabályozás csak az árutermelő, illetve az áruforgalomban részt vevő vállalkozó érdekeit veszi figyelembe az áru jelzések jogi védelmekor.

Amíg a találmánynak műszaki és az ipari mintának elsősorban esztétikai tartalma van, az árujelzések tartalma funkcionális, az áruk megkülönböztetése az áruforgalomban. Az árujelzések célja az, hogy tájékoztatást nyújtsanak a vevőnek a termék eredetét, származását és ezzel összefüggő sajátos jellegét, tulajdonságait, minőségét illetően és ezáltal elősegítsék az áruértékesítést. Ezek a jelzések tehát a különböző vállal-13