Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)

I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története

közöktől (vállalatoktól) származó áruk megkülönböztetésére, egyéniesítésére szolgálnak, a piacon kivívott jóhírnév szimbólumai és ezen keresztül az előnyös üzleti kapcsolatok hordozói (a „megtestesített reputációt” jelentik).

Az az eszmei érték (nemzetközileg elterjedt angol kifejezéssel: goodwill), amelyet egy vállalat hírneve, védjegye, egyéb árujelzései, vevőköre és piacon való bevezetettsége jelent, az áruértékesítés esetén értéket növelő tényező a piacon.

c) Az iparjogvédelmi jogintézmények harmadik csoportjába azok a jogintézmények tartoznak, amelyek az árutermelésben és áruforgalomban megnyilvánuló tisztességtelen verseny ellen nyújtanak védelmet.

A Párizsi Uniós Egyezmény 10. bis cikk (1) és (2) bekezdése a következőket rendeli:

„(1) Az unió országai kötelesek az unió hatálya alá tartozók számára a tisztességtelen verseny ellen hathatós oltalmat biztosítani.

(2) A tisztességtelen verseny tényállását megvalósítja az ipar vagy kereskedelem tisztes szokásait sértő minden versenycselekmény.”

A legtöbb tisztességtelen versenytörvénynek van egy általános rendelkezése (ún. generálklauzulája), amely szerint tilos az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon üzleti versenyt folytatni. Az általános rendelkezés mellett a törvények külön felsorolnak bizonyos cselekményeket, amelyek a generálklauzula létezése folytán már tiltva vannak, de amelyeket fontosságukra tekintettel célszerű külön is meghatározni és megtiltani. Ezek a külön tilalmazott cselekmények két csoportba sorolhatók.

Az első csoportba tartoznak azok a rendelkezések, amelyek az üzleti vagy üzemi titkok elárulását vagy jogosulatlan felhasználását tiltják, illetve az áru jellegzetes külsejét védik (bitorlás és utánzás tilalma).

A második csoportba azok a rendelkezések sorolhatók, amelyek az üzleti jóhírnevet, céget, vállalati ismertető jelet, stb.

14