Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
V. fejezet - 3. Iparjogvédelmi képviselet
Feltehetően a szabadalmi ügyvivői munka egyéni jellege, másrészt a jelöltképzés gyakorlati részének többnyire szabadalmi irodákon belüli „belterjes” volta az oka annak, hogy a nemzetközi szakirodalomban is fehér hollónak számít a szabadalmi ügyvivői gyakorlattal, főleg annak módszertanával foglalkozó munka. Az alábbiakban - a teljességre törekvés nélkül - néhány fontosabb szempontra kívánjuk ráirányítani a figyelmet azzal a céllal, hogy kezdő iparjogvédelmi szakemberek, főleg szabadalmi ügyvivő jelöltek számára némi betekintést adjunk e szép, de könnyűnek nem mondható hivatással járó tevékenységekbe. Az ügyvivői gyakorlat szempontjából először azokat az ismereteket és képességeket tekintjük át, amelyek szükségesek e hivatás kellő színvonalú gyakorlásához, a kötelezően előírt mérnöki, illetve természettudományi egyetemi végzettségen és a speciális jogi képzettségen túlmenően. 3.3.2. Szubjektív előfeltételek A szabadalmi ügyvivői tevékenység alapvetően nemzetközi jellegű - a szellemi tulajdon sajátos voltából következően -, ezért gyakorlása idegen nyelvek megfelelő színvonalú ismerete nélkül alig képzelhető el. A nemzetközi gyakorlatban jelenleg főleg az angol és a német nyelvek tekinthetők „munkanyelv”-nek. A szabadalmi ügyvivő a hazai gyakorlatban is kapcsolatba kerül idegen nyelvű nyomtatványokkal az OTH előtti vagy a bírósági eljárásokban, szakirodalom-kutatáskor és szakvélemény kidolgozásakor. Az idegen nyelvű szakirodalom, de különösen a szabadalmi irodalom megértéséhez és kiértékeléséhez - az általános nyelvismereten túlmenően - a speciális iparjogvédelmi kifejezések kellő ismerete elengedhetetlen. A szubjektív előfeltételek közé tartozik továbbá bizonyos szellemi alkotó tevékenységre való képesség. A gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy legalábbis az igénypontszerkesztés művelete az értelem mélyén lejátszódó, alkotó jellegű, sajátos gondolati tevékenység. Lényeges szubjektív előfeltétel még az empátiára való készség. A szabadalmi ügyvivőnek bele kell tudnia képzelni magát ügyfele helyzetébe és gondolatmenetébe, hogy közöttük megfelelő kommunikáció alakulhasson ki. Másfelől a szabadalmi ügyvivőnek a jogalkalmazó (hivatali elbíráló, bíró) helyébe is bele kell tudnia magát képzelni, hogy ügyfele szempontjainak képviseletekor az engedélyezés és' jogérvényesítés törvényszabta követelményeit, a kialakult joggyakorlatot, sőt a közérdeket se tévessze szem elől. 488
