Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)

V. fejezet - 3. Iparjogvédelmi képviselet

ségéhez elegendő a meghatalmazó aláírása. Egyébként az írásbeli meghatal­mazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni (Pp. 69. §). 3.2.2. Külföldi képviselet A külföldre irányuló iparjogvédelmi ügyek képviseletére az 1/1975. (I. 15.) KkM rendelet szerint a külkereskedelmi miniszter által feljogosított ál­lami vállalat jogosult. Az 1/1987. (XII. 29.) KeM rendelet a fenti szabályo­zást „eseti külkereskedelmi engedély” adásának lehetőségével egészítette ki, amivel a képviselői kör bővült. 3.2.3. A szabadalmi ügyvivő A szabadalmi ügyvivők tevékenységi körét, működési feltételeit, szerve­zeti formáit és fegyelmi felelősségét a jelenleg még hatályos 5/1976. (III. 30.) MT rendelet, az ezt módosító 3/1986. (II. 13.) MT rendelet, a végrehajtá­sára kiadott 4/1976. (III. 30.) IM rendelet és az ezt módosító 2/1986. (II. 13.) IM rendelet szabályozza. A hazánkban az utóbbi években lezajlott jelentős társadalmi és gazda­sági átalakulás szükségessé teszi a sok tekintetben túlhaladott szabályozás reformját, különös tekintettel európai integrációs törekvéseinkre. 1991 vé­gén elkezdődött a szabádalmi ügyvivőkről szóló törvény tervezetének kidol­gozása, amely átfogóan és nemzetközi összehasonlításban is korszerűen kí­vánja rendezni a szabadalmi ügyvivők helyzetét. E törvénytervezet várhatóan 1994-ben kerül az országgyűlés elé. 3.3. Szabadalmi ügyvivői gyakorlat 3.3.1. Bevezetés A szabadalmi ügyvivői tevékenység az érdemi részét tekintve jellegzetesen egyéni szellemi munka, amelynél munkamegosztás alig jöhet szóba. Ez a spe­ciális műszaki-jogi tevékenység a gyakorlati tapasztalatok szerint több éves gyakorlatban sajátítható el - állandó szakmai irányítás mellett - olyan színvo­nalon, hogy azután a szabadalmi ügyvivő jelölt önálló munkára alkalmassá váljék, feltéve, ha ehhez bizonyos speciális képességekkel is rendelkezik. 487

Next

/
Oldalképek
Tartalom