Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
Ezeknél a megoldásoknál az önmagában ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása azt eredményezi, hogy a mutatkozó hatások az egyes részmegoldások hatásainak elméleti összegéből állnak, azaz az egyes elemek csak pusztán térben, vagy időben egymás mellé, vagy egymás után helyezéséből tevődnek össze, azok egymásra nem hatnak, nem fedhető fel összműködés köztük. Szakember számára pl. kézenfekvő és újat nem jelent az a megoldás, amelynél az önmagában ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása során minden elem csak a csoportosításon kívüli eredeti hatásával jelenik meg. Pl. egy kopásállóságot növelő ferromágneses anyagból és egy ridegséget előidéző ferromágneses anyagból előállított ötvözet - ha a kiváltott együttes hatás nem haladja meg az ötvöző komponensek eredeti ferromágneses, kopásálló és rideg hatását - többlethatás nincs -, addíciónak minősül. íj Az aggregáció Az addíciónak azt az esetét kell aggregációnak minősíteni, ahol a bevitt részelemek önmagukban is működőképes egységek, és ezek a működőképes egységek az összeépítés során csak az eredeti hatásukkal jelentkeznek. Aggregáció, tehát nem új pl. az a megoldás, amely a kenőrendszerek biztonsági berendezésénél javasolja az önmagában ismert olajnyomás- és olajhőmérsékletjelző együttes alkalmazását. Ugyanis a szóban forgó két kijelzőt kenőrendszerek biztonsági berendezésénél külön-külön már használták és a kijelzők együttes alkalmazásából nem származik új többlethatás. Ugyancsak aggregációnak tekinthető pl. egy zenegép (lemezjátszó vagy magnetofon) és egy hajszárító búra együttes alkalmazása (a búra bekapcsolása a zenegépet is működésbe hozza); vagy a grafitceruza és a végére erősített radír együttese. A tárgyalt, önmagában ismert működőképes egységek együttes alkalmazása, csoportosítása során mutatkozó hatások az egyes működőképes egységek hatásainak matematikai összegéből állanak, ezek az egységek (olajnyomás- és olajhőmérséklet-mérő...) egymásra nem hatnak, össze nem dolgoznak. f) Az átvitel Átvitelről beszélünk azokban az esetekben, amikor egy valamely területen önmagában ismert műszaki intézkedést, eszközt egy másik területen alkalmaznak; azaz az átvitelnél maga az alkalmazott eszköz intézkedés nem változik, a megoldandó feladat, alkalmazási terület azonban eltérő. Az átvitel körébe sorolható megoldások újdonságát az dönti el, hogy a szakember számára kézenfekvőek-e a megtett intézkedések. Ezt is úgy állapíthatjuk meg, hogy a megoldáshoz fűződő hatásokat vizsgáljuk. Pl. ismeretes 38
