Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 8. Nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés
A Magyarországon hatályos nemzetközi iparjogvédelmi szerződéseket kihirdető jogszabályok felsorolását a kézikönyv VI. fejezetének 1. pontja tartalmazza. A nemzetközi iparjogvédelmi szerződésekről adott áttekintés nem lehet teljes az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1993-ban lezárult Uruguay-i Fordulójában létrejött nemzetközi egyezmény megemlítése nélkül. Ez a megállapodás a szellemi tulajdon mindkét területére - a szerzői jogra és az iparjogvédelemre egyaránt - kiterjed; e jogoknak ugyanakkor elsősorban a kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza, különös figyelmet fordítva a szellemi tulajdonból eredő jogok érvényesítését szolgáló jogi eszköztárra, a jogsértéssel előállított és forgalomba hozott áruk kereskedelmével szembeni hatékony fellépés lehetőségére. Az angol nyelvű rövidítése alapján TRIPS- ként (Agreement on Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights) emlegetett megállapodás még nem lépett életbe; hatályba lépésére a GATT Uruguay-i Fordulója keretében aláírt többi egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg - várhatóan 1995-ben - kerül sor. Az egyezmény igazgatására külön - a WlPO-tól független szervezet - alakul, ami ugyanakkor nem zárja ki a két szervezet közötti elvi és adminisztratív együttműködést, amelynek fontosságát és szükségességét a praeambulum is hangsúlyozza, s amelynek főbb irányairól az egyezmény 63. és 68. cikkei rendelkeznek is. 8.2.3. A Párizsi Uniós Egyezmény A Párizsi Uniós Egyezményt 11 állam hozta létre 1883. március 20-án, 1993. október 15-én pedig tagjainak száma 114 volt. Magyarország 1909 óta részese az egyezménynek, amelynek legutóbbi, stockholmi szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban. A Párizsi Uniós Egyezmény eredete a világkereskedelem XIX. századi kibontakozásához, illetve a nemzeti iparjogvédelmi rendszerek széles körű elterjedéséhez köthető. Az iparjogvédelmi oltalom territorialitása azzal a ténnyel szembesült, hogy a találmányt megtestesítő, a védjegyet, más árujelzőt hordozó áruk, illetve maguk a műszaki szellemi alkotások mint immateriális javak a nemzetközi kereskedelmi forgalomban tömegesen átlépik a határokat, nem kötődnek területhez, miközben a szellemi javak jogi védelmét országonként külön-külön - gyakran egymástól nagyban eltérő szabályok szerint - kell megszerezni, fenntartani és érvényesíteni. Ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében az egyes államok kezdetben kétoldalú iparjogvédelmi szerződéseket kötöttek: a Párizsi Uniós Egyezmény aláírásáig 69 bilaterális iparjogvédelmi megállapodás jött létre, amelyeknek a lényege a belföldiekkel 203
