Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A KALAPÁCS

Kalapácstípusok:

81. ábra. Erard, 1850. 82. ábra. Mai kalapácsformák.

Pedig sokat jelent a kalapács legkisebb súlyváltozása is, mert nemcsak magának a kalapácsfejnek súlyával kell számolni, hanem a kalapácsnyél hosszával is, ami ezt a súlyt alaposan megnöveli, hiszen a lökőnyelv a kalapácsnyél tövében hat. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a billentyűnek a mérlegponttól a pilótáig számított része — mint emelőkar — tovább növeli a súlyt. Az egyensúlyi helyzet megteremtésére a zongorakészítőnek két eszköz áll rendelkezésére. Az egyik: a billentyű két emelőkarja helyes arányának kialakítása, a másik pedig, a billentyű játszórészében valamilyen súlytöbblettel — pl. ólom beépítésével — a megfelelő ellensúlyról való gondoskodás. Hansing a kalapácsfej súlyának semlegesítésére kétkarú emelővé kiképzett kalapácsnyelet szerkesztett, amelynél tehát az ellensúlyt mindjárt a kalapácsnyélbe lehetett beépíteni. Ezt ő „Schwunghebef’-nek, azaz lendület-emelőnek nevezi. A neve már elárulja hibáit is. A kalapács külön lendületet is kap a mozgástól és így a játékos sokkal kevésbé tudja befolyásolni, mint a rendes módon elkészített kalapácsot. A hangszerek járása ennek a kalapácsnak az alkalmazásával igen könnyű lett ugyan, és a kalapács rendkívüli erővel ütött, Hansing azonban maga is elismeri, hogy a billentyűk gyakran „táncoltak” (azaz ütés után a billentyű nem nyugodott meg azonnal), mert az ellensúly miatt a fogó nehezebben tudta a kalapácsfejet megállítani.124

83. ábra. Hansing-féle kalapács.

124 Hansing: i. m. 184. old.

96