Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A CEMBALO

A CEMBALO

A IX. században egész Európában elterjedt hangszer volt a psalterium, amelynek különböző válfajait szinte minden ókori népnél is megtaláljuk. Alakja néha háromszögű, néha trapéz-, ritkábban szárny alakú. A psalterium név egyébként a görög psallein pengetni szóból származik. A játékos pengetőkkel — rendszerint toliból készültekkel — szólaltatta meg a hangszert s egyúttal a tenyerével lefogta a húrokat, ha ez szükséges volt a zúgás elfojtására. (A pedál nélküli cimbalmokon ma is ez az egyetlen „tompítási” lehetősége a játékosnak.)

A psalterium mindenféle átalakítás nélkül, ugyanúgy megszólaltatható volt verők segítségével, mint pengetés által. Nem lehet tehát megállapítani, hogy mikor lett a psalteriumból cimbalom. Valószínűleg ez a kétféle megszólaltatási lehetőség az oka annak is, hogy a görög tympanon szó — ami ütőhangszert jelent — a cymbal szó alakjában a psalteriumhoz kapcsolódik. így lesz a billentyűkkel ellátott cymbal: clavicymbal, olasz alakjában clavicembalo, vagy rövidítve: cembalo. Ahogy Hanns Neupert írja,2(i ez az összetett szó a hangszer egész technikai fejlődését bemutatja. Nincs semmiféle pontos adatunk arról, hogy mikor készítették az első cembalót, de a XIV. század végén már több írás említ pengetős szerkezetű billentyűs hangszert. 1404-ből meg éppen fontos bizonyíték maradt fenn, mert Brügge város híres János-kórházának egyik iratában egy nagy cembalo elzálogosításáról esik szó. 1409-ből származik a legrégibb cembalo ábrázolás, egy miniatúra.27 Szép cembaloképet találunk az 1440-ben készült Weimarer Wunderbuch-ban és kb. ebből az időből származik az első részletes építési utasítás is, amely

26 Hanns Neupert: Das Cembalo. (Bärenreiter, 1956.) 10. ábra. Psalterium. Részlet Hans Memling zenélő an-27 A Berry herceg részére készített „Trés belles heures”-ben. gyalokat ábrázoló képéről (1490). Antwerpeni múzeum,

2*

J9