Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A CEMBALO
Henricus Arnault műve. Valószínűnek látszik tehát, hogy az első példányok már a XIII. században elkészültek, hiszen ahhoz, hogy egy hangszer ennyire közismert legyen, legalább száz—százötven év kell.28 12. ábra. Cembalo szerkezeti vázlata. >xa( ofijtxr r.tarai C'fi ---Ü= m t< in/i íU> </c A cembalo pengetőszerkezetének legfontosabb része az ugró. Az ugrók pontos mozgását vezetősín biztosítja. Miután egy pengetősor mindegyik ugróját egyetlen vezetősín fogja össze, a vezetősín kismértékű oldalra való elmozdításával a pengetőket ki-, illetve bekapcsolhatjuk. Az ugró kivágásában mozog a nyelv. A nyelvbe van beleerősítve a pengető. Az ugró alsó részébe kis ólomdarabot ágyaznak, hogy az ugró esését gyorsítsa, alsó végébe pedig az úgynevezett pilóta van becsavarva, amellyel szabályozni lehet, hogy a pengető mennyire közelítse meg a húrt. Helyes beszabályozásnál a pengető egy milliméternyire áll a húr alatt, így tehát a billentyű lenyomásakor egész rövid utat kell megtennie, hogy a húrt elérje és máris nekifekszik a húrnak. A billentyű továbbnyomása által a húrnak nekifeszülő pengető kissé meghajlik, megpengeti a húrt, majd a húr fölé kerülve az ugró súlya hátrafelé nyomja a nyelvecskét és így az ugró simán visszaesik. A pengetők eleinte toliból (a legjobbak hollótollból), máj d a XVI. században bőrből is készültek. Ezután egy ideig teljesen háttérbe szorult a bőrpengető a toll mellett, majd 1768-ban egy párizsi hangszerkészítő, Pascal Taskin alkalmazza az általa feltalált „clavecin á peau de ay( (i /< ,t<jt fy /" (cfa 13. akar. Cembalo-pengető vázlata. 14. ábra. 28 Johannes de Muris (Musica speculativa, 1323.) még nem említi ugyan, de ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ebben az időben még nem készítettek cembalót. (Látjuk majd később, hogy az első zongoraszerkezet alkalmazása után több mint 100 évvel egyszerre hárman is feltalálták a kalapács-szerkezetet. És még ezután is 50—60 évbe tellett, hogy általánosan ismertté legyen.) 20