Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A CLAVICHORD

nikus billentyűhöz külön húrcsoport tartozik... Kérdezik: miért legyenek bundfreiek ? Elismerem, hogy ahol jó a menzúra, tisztára lehet hangolni, bár nem bundfrei, sőt ez a hangolásnál nagy előny, men egy hang meghangolásánál az összes többi is tiszta lesz, amely ugyanarra a húrra üt. Mégis, hogyha egy húr elhangolódik, akkor mindjárt három billentyű hamis, ami nagy kényelmetlenség. És ha olyan kötött menetet játszanak, amelynél nagy vagy kis szekundot ütnek egymás mellett, akkor amennyiben egy húrra ütnek, csak a felsőt hallani a kötött hangokból. Ezek olyan kényelmetlenségek, amelyek elrontják a harmóniát. Ezért sohasem tanácsolnám olyan clavichord vásárlását, amely nem bundfrei. Ha a bundfrei szót szorosabb értelmében akarnánk venni, ami annyit jelentene, hogy az összes kötéseket szabadon lehessen elvégezni, úgy7 mindegyik kromatikus billentyűnek külön húrral kellene bírni: és ez jó, mert így a harmónia semmi módon sem lesz megzavarva. Ehhez több húr kell és több idő a hangoláshoz, és a sok húr miatt szélesebbre kell készíteni a hangszer testét. Mégis sokféle ilyen clavichordot készítenek napjainkban, és nem sajnálják a fáradtságot és költséget, amit egy ilyen clavichord kíván, mert már régen belátták, hogy ennek a fajtának nagy’ előnye van minden másikkal szemben....”

9. ábra. Ötoktávos Ammer-clavichord.

Adlung beszámol arról is, hogy egyszeres húrozású clavichordot még nem látott, „enélkül is éppen elég gyengék”. De nemcsak ez volt az oka annak, hogy a régi clavichordok építésénél mindig kettőzték a húrokat. A fö ok az volt, hogy a húrok elég könnyen szakadtak, ami egyszeres húrozás mellett egy-egy hang teljes kiesésével járt volna. Ma viszont alig készítenek kettős húrozású clavichordot, mert a húranyag jó, és ugyanakkor sokkal könnyebb hangolni az egyszeres húrozásút, mint a kenőst, amelynél a két húr igen könnyen elhangolódik egymástól. Adlung arról is ír, hogy

13