Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
BILLENTYŰZET - Rövid oktáv
A leggyakoribb rövid oktáv-beosztás a következő volt: A legalsó billentyű, amely egyébként E lenne, most C. A következő hang F és a két felső billentyű, a Fisz és Gisz lenyomásakor viszont a D és az E szólal meg. Nézzünk meg néhány skála-ujjrendet Fray Tomás de Santa Maria könyvéből: (A könnyebb érthetőség kedvéért nyilakkal jelezzük, hogy az egyes hangok melyik billentyűhöz tartoznak.) 87. ábra. Lényegesen ritkábban ugyan, de alkalmaznak másik fajta rövid-oktáv beosztást is: L: íj 1J t | u L 88. ábra. r/ se / & itáx Miért volt szükség arra, hogy clavichordon és cembalón is alkalmazzák a rövid oktávokat ? Hiszen itt nem olyan nagy a basszus hangok elhagyásával elért megtakarítás, hogy ez megérte volna azt a zavart, amit ez az eltérés okozhatott. Éppen ellenkezőleg, csakis a zavar elkerülése céljából alkalmazták a rövid oktávot clavichordon is, hogy így a clavichordon való játék ne térjen el az orgonajátéktól. Azok a hivatásos zenészek, akik clavichordon játszottak, mind orgonisták is voltak, akiknek az egymástól eltérő, kétfajta billentyűzet kellemetlen lett volna.
