Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
BILLENTYŰZET - Tört billentyű, tört oktáv
TÖRT BILLENTYŰ, TÖRT OKTÁV A XVII. században egyre jobban kiszélesedett a használt hangnemek köre és így egyre jobban hiányzott a basszusban elhagyott négy hang. A rövid oktáv beosztásán nem akartak változtatni, mert az orgonák átépítése bonyolult, nehéz munka lett volna. Egyre gyakrabban alkalmazták azonban a rövid oktávon belül a tört billentyűket vagy másként tört oktávot. A tört billentyűknél a billentyű két részre van osztva. Mint az ábrából látjuk, a játékos felé eső része a d és e hangokat, a befelé eső része pedig a fisz és gisz hangokat adja. Ez volt a leggyakoribb beosztás: »V 'ffaac fö % yt ctC /C. r/ Nehéz ma elképzelni, hogy miért nem inkább a rendes billentyűbeosztást használták, amikor már szükségük volt teljes kromatikus skálára, de ne feledjük el, hogy a rövid oktáv speciális ujjrendjei annyira automatizálódtak a basszusban, hogy szívesebben alkalmaztak két-három tört billentyűt, minthogy eltérő ujjrendet használjanak. A XVIII. században mar egyre ritkábban fordul elő a rövid és a tört oktáv. Adlung* 130 a rövid oktávot az orgona legfőbb hibái közé sorolja. De szórványosan még mindig építettek ilyen hangszereket és a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának gyönyörű kivitelű cembalója — amely annak idején II. József 90. ábra. Tört billentyű szerkezetének vázlata tulajdona volt — szintén tört billentyűkkel van ellátva. A rövid oktáv alkalmazása magyarázza meg egyes régi művekben az ilyen játszhatatlannak tetsző fogások alkalmazását: ')'■ a---------3«-^=- ia o ° 5 91. ábra. ezek a veszedelmesnek látszó decimák a billentyűtávolságot tekintve könnyen játszható oktávok, hiszen az alsó c az e. a d a fisz és az e a gisz helyén volt. 130 i. m. II. 25. old. 104
