Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - IV. fejezet. A szerzői jog korlátai
(5) A dijak előadóművészeknek járó részét a Szerzői Jogvédő Hivatal a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének utalja át. A Szövetség az így befolyt összeget - a művészeti szövetségek javaslataira is figyelemmel - az előadóművészek támogatására, jóléti és közösségi céljaira fordítja. A hanghordozók (kazetták) elterjedése tette lehetővé a szerzői művek olyan mértékű elterjesztését, melyre azelőtt gondolni sem lehetett. A rádió a mű egyszeri élvezetét biztosítja, a kazetta gyakorlatilag tetszőleges felhasználást tesz lehetővé. Kezelése könnyű és nemcsak a kazetta, de a lejátszó készülék ára is elérhető a nagyközönség számára. A kazetta lehetővé teszi, hogy a nagyközönség a művekről otthon „magán” másolatot készítsen millió és millió példányszámban. A kazetta széles körű felhasználása súlyos kárt okoz a szerzőknek, tekintettel arra, hogy csökken a jogdíjköteles felhasználás, kárt okoz a műsoroskazettagyártóknak és a hanglemezgyártóknak, miután csökkenti a keresletet. A művek rögzítése üres kazettára egyszerű, olcsó és nem kell szerzői jogdíj at fizetni. Ezzel az eljárással a szerzők műveit mindenütt használják, de nem fizetnek érte, holott világviszonylatban évente többszáz millió az üres kazetták felhasználása. Az üres kazetta iránti kereslet nagyságát és felhasználásának népszerűségét a szerzői művek felhasználása iránti igény magyarázza, közkedvelt művek nélkül az üreskazetta-felhasználás megmaradt volna az üzleti és ipari célú felhasználás körében. Amikor valaki kazettát vesz és arra kedvenc számait rögzíti, magáncélú másolást végez, de a sokmillió kazetta felhasználása jogdíj fizetése nélkül társadalmi szintre emeli a felhasználást és ténylegesen sérti a szerző érdekeit, hiszen műveinek soha nem képzelt széles körű felhasználásáért semmit sem kap, sőt a műveit tartalmazó hanglemez, illetőleg műsoros kazetta iránti kereslet is csökken. Ez a helyzet tette szükségessé, hogy jogszabályi úton rendezzék a teljesen új és a hagyományos módoktól egészen eltérő felhasználásért fizetendő jogdijat, mely gyakorlatilag kétféleképpen oldható meg: vagy a magnóberendezés vagy az üres kazetta árába (vagy mind a kettőébe) kell beépíteni a szerzői jogdíjat. Hatályos jogszabályunk az üres kazetta árába építi a jogdijat, melynek nagysága belföldi gyártású kazetta esetén a termelői ár, külföldi termék esetén a nagykereskedelmi ár 8%-a. A hanghordozókat követték a képhordozók (videokazetták), számuk még nem éri el a hangkazetták mennyiségét, népszerűségük azonban legalább olyan nagy. A készülék és a kazetta ára lényegesen magasabb, mint a hangkazettáé. A képhordozó kazetta árába is 8% szerzői jogdíj került beépítésre. Az üres kazetták eladása után befolyt összegből hanghordozók esetén a szerzőket 50%, az előadóművészeket 30%, és a hangfelvétel előállítóit (hanglemezgyártó, műsoroskazetta-gyártó) 20% illeti meg. Képhordozó esetén 70% a szerzőket, illetőleg a szerző jogosultjait (például videogyártó), 30% pedig az előadóművészeket illeti. A szerzőket megillető részt mindkét esetben a szerzők kapják, mely összeget a Szerzői Jogvédő Hivatal osztja fel, az előadóművészek részét viszont a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kapja, és azt a szövetség az előadóművészek szociális céljaira fordítja. Tekintettel arra, hogy az „üres kazetta” után fizetendő dijat a szerzői művek 94
