Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
b) A szerző díjazásra tarthat igényt abban az esetben, ha a munkáltató az Szjt. 14. §-ának (1) bekezdésén alapuló felhasználási jogának gyakorlása során harmadik személlyel köt felhasználási szerződést. A díjazás mértéke az előbbiekben már említett megkülönböztetéstől függően kétféle lehet:- fő szabályként a munkáltató által megkötött felhasználási szerződés alapján kifizetett szerzői díj 60-80%-a, szoftver esetében pedig 10-30%-a illeti a szerzőt;- abban az esetben pedig, ha a munkáltató feladatkörébe tartozik (az is), hogy a műre harmadik személyekkel felhasználási szerződést kössön (ideértve főként a tervezési és a szoftver előállítására irányuló szerződést) a szerződésben kikötött díjnak a szerző részére fizetendő része 60%-nál, illetve szoftver esetében 10%-nál alacsonyabb is lehet (1.: LB Pf. III. 20 910/1985/7. sz. ítéletét). A jogszabály által meghatározott keretek között a szerző részére fizetendő díj összegét a munkáltató saját belátása szerint határozza meg. Azokban az esetekben, amikor a jogszabály a díjazás alsó és felső határát egyaránt megállapítja, a szerző a bírósághoz csak akkor fordulhat, ha a munkáltató neki a szerzői díjból semmit sem adott, vagy pedig leszállt annak alsó határa alá. Ilyen esetben a bíróság az alsó határnak megfelelő dijat ítélheti meg. A munkáltató elhatározása a döntő abban az esetben is, ha a jogszabály csak a díj felső határát állapítja meg. A Vhr. 12. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata előírja, hogy a szerzőt megillető díjnak a megállapításánál figyelemmel kell lenni a munkáltatónak a mű alkotásával kapcsolatos ráfordításaira is; tehát a mű létrehozásának költségeire, amely egyrészt a szerző részére kifizetett munkadíjból, másrészt a munkáltatót terhelő általános költségekből és különféle dologi kiadásokból áll. Nyilvánvaló, hogy a szerző dijának megállapítását a bíróságtól kérheti, ha annak kifizetését a munkáltató teljesen megtagadja. Nem hagyható azonban védelem nélkül a szerző akkor sem, ha őt a munkáltató - alsó határ hiányában - aránytalanul alacsony díjazásban részesíti. Az ilyen magatartás ugyanis joggal való visszaélésnek minősül [Ptk. 5. § (1) bekezdés], s ennek kiküszöbölése végett a díj arányát, illetve összegét a bíróság fogja megállapítani. A per nem a munkaügyi, hanem a „rendes” bíróság, közelebbről a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés c) pontja értelmében a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. Az alacsonyabb díjhányadok fizetendők akkor is, ha a munkáltató tevékenységi köre csak részben áll felhasználási szerződések kötéséből. Egy olyan esetben, amikor a munkáltató egyaránt foglalkozott számítógép által vezérelt jelzőkészülékek és számítógépprogramok készítésével, a bíróság megítélhetónek találta (10%-nál alacsonyabb mértékben) a szerződésben kikötött dijarányos részét, azért mert a munkáltató az egyszer már értékesített szoftverre egy másfajta jelzőkészülék eladásával együtt bizonyos módosítások elvégzése után üjabb felhasználási szerződést kötött a vevővel. Rámutatott azonban arra, hogy a szoftver átdolgozásának a költségeit a mű alkotásához tartozó ráfordításnak kell tekinteni és a díjazás mértékének megállapításánál figyelembe kell venni (LB Pf. IV. 20 417/1982., BH 1984/7. 269., PJD X. 37.). Az Szjt. V. 12. §-ának (1) bekezdése teljesítési határidőt is megállapít: a munkáltató a szerzői díj felvételétől számított nyolc napon belül köteles a szerző részére az őt megillető hányadot kifizetni. Ez a szabály általában kogens, szoftver A díjazás mértéke A kifizetés határideje és feltételei 83
