Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok

A felhasználási jog megszűnése

esetében azonban diszpozitív: a munkáltató a kifizetés határidejét munkaszerződésben vagy más módon az általános szabálytól eltérően is megállapíthatja, sőt feltételhez is kötheti. A jogszabály szövegezését illetően azonban meg kell jegyeznünk, hogy munkaszerződésről lévén szó nem lehetséges sem a kifizetési határidőnek, sem pedig a kifizetés feltételeinek egyoldalú meghatározása: ehhez a felek egybehangzó nyilatkozata szükséges. A munkaviszony természete az utólagos egyoldalú elhatározást is kizárja; a munkaszerződést is csak közös megegyezéssel lehet módosítani. Más kérdés a határidőnek vagy a feltételeknek munkaügyi vagy egyéb szabályzatban való rögzítése; a munkavállaló ezt a munkaszerződés megkötésével ismeri el magára nézve kötelezőnek.

Arról már volt szó, hogy a felhasználás joga a mű átadásával száll át a munkáltatóra és a munkáltatónak ezt a jogát a munkaviszony megszűnése nem érinti [Szjt. 14. § (l)bekezdés, Szjt. V. 11. § (4) bekezdés]. A felhasználás joga azonban nem mindig tart az oltalmi idő végéig, megszűnhet korábban is. Erre nézve az Szjt. 14. §-ának (2) bekezdése kétféle rendelkezést tartalmaz:- ha a felhasználási jog gyakorlásának leghosszabb időtartamát jogszabály kötelezően meghatározza, ennek elteltével, illetőleg- ha a felhasználási jog gyakorlásával a munkáltató a jogszabályban meghatározott idő alatt nem él - ezeknek az időtartamoknak elteltével a munkáltató felhasználási joga megszűnik, és ettől kezdve az már a szerzőt illeti meg.

Az elsőként említett szabály konkrét tartalmát a kiadói szerződések körében az Szjt. 32. §-a, illetve az ennek alapján kibocsátott miniszteri rendeletek adják. Ilyen például az 1/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet, amely irodalmi mű esetében a magyar nyelvű kiadás jogát négy évben, a 9/1970. (VI. 25.) MM sz. rendelet, amely az iparművészeti alkotás felhasználásának jogát 10 évben és a 10/1970. (VI. 25.) MM sz. rendelet, amely a sokszorosított képgrafikai művek felhasználásának jogát egy évben határozza meg stb. (részletesen 1. a nevesített szerződések szabályainál). Ezeknek az időtartamoknak a meghatározása kogens, tehát a felek szerződéssel sem térhetnek el tőle.

A második helyen említett szabályt konkrét tartalommal azok a miniszteri rendeletek töltik ki, amelyek nem korlátozzák ugyan a felhasználás időtartamát meghatározott időre, de ha a felek erről a szerződésben nem állapodnak meg, azt diszpozitív szabállyal maguk határozzák meg. Ilyen pl. a 2/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet, amely a színpadi előadási szerződések esetén ezt az időt négy évben jelöli meg (1. ezt is a nevesített szerződéseknél). Vannak végül olyan szabályok is, amelyek elállási jogot adnak a szerzőnek. Ha a jogszabály az elállás jogát nem a szerződésben megjelölt, illetőleg „ésszerű”, hanem meghatározott időköz köti [pl. az Szjt. 42. §-ának (2) bek.-ben vagy az 5/1970. (VI. 12.) MM sz. rendelet 29. §-ának 7. pontjában meghatározott négy év], ennek elteltével a munkáltató felhasználási joga szintén megszűnik. Vannak tehát olyan esetek is, amelyekben a felhasználással való késlekedés vagy akár annak mellőzése jogszabályban meghatározott idő hiányában nem szünteti meg a munkáltató felhasználási jogát. '

84