Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok

A munkaköri kötelezettségek szerződésben való meghatározása akkor a leg­célszerűbb, ha a munkáltató csak egy-két szerzőt alkalmaz; főként ha a munka­­viszony célja egy vagy néhány mű elkészítése (pl. plasztikai mű elkészítése kiállí­tás céljára, könyvek illusztrációinak készítése stb.). Több szerző vagy többféle mű esetén jó szolgálatot tehet munkaköri leírás készítése, de tartalmazhatja az egyes munkakörökbe tartozó feladatok leírását egyéb, a Mt. 8. §-a alapján ha­tályba léptetett szabályzat is. Ha ilyen munkaköri leírás vagy szabályzat rend­szeresítve van, elegendő a munkaszerződésben arra utalni (ez pl. nagyobb gyá­rak textil- vagy formatervezői esetén, továbbá film-, videofelvétel készítésével vagy reklámozással foglalkozó munkáltatóknál ajánlható). A munkaköri kötelezettségek körének kiterjesztése vagy megváltoztatása csak a munkaszerződés módosításával lehetséges a felek közös megegyezése alapján [Mt. 24. § (1) bekezdés]. A munkaszerződés módosításával egyértelmű a munkaköri leírás vagy szabályzat utólagos megváltoztatása is. A munkáltató a dolgozónak a munkavégzésre munkakörén belül adhat utasí­tást. Az utasítás rendszerint szóban történik, de adott esetben indokolt lehet az írásbeli forma is: főként akkor, ha az elkészítendő mű felhasználása valamilyen különös célt szolgál, a munkáltató meghatározott formához, tartalomhoz vagy kivitek módhoz ragaszkodik, illetve a művel szemben különleges követelmé­nyeket támaszt. Az Szjt. V. 11. §-ának (1) bekezdése által a munkáltató feladatává tett írásbe­liség elmulasztásának következménye a jogviták eldöntése során a bizonyítás­ban mutatkozik meg: vitás esetben annak elbírálásánál, hogy a mű alkotása a szerzőnek munkaköri kötelessége-e a munkaszerződésből, illetve a szerző munkakörén belül kapott szolgálati utasításból kell kiindulni. Ezt úgy kell értel­mezni, hogy ha vitás az a kérdés, hogy az adott művet a szerző munkaköri köte­lezettségén belül vagy azon kívül alkotta-e, elsősorban az írásba foglalt munka­­szerződés (egyéb okirat) értelmezésével kell dönteni. írásba foglalás hiányában a munkaköri kötelesség teijedelme vagy a kapott utasítás tartalma ugyan más módon is bizonyítható (pl. következtetni lehet erre a szerző munkaviszonya ke­retében végzett addigi munkásságából stb.), de ennek a bizonyításnak a munka­köri kötelesség tartalmát vagy a kapott utasítást kétséget kizáró módon kell iga­zolnia. Ha kétség marad fenn, ez a munkáltató terhére esik; aminek az lehet a következménye, hogy a bíróság munkaköri kötelezettség bizonyításnak hiá­nyában a mű felhasználásának következményeiről (pl. a jogosulatlan felhaszná­lás szankcionálása, vagy a jogos felhasználásért járó díj megállapítása) az Szjt. általános szabályai szerint dönt. Az alkalmazott munkakörét pl. egy konkrét ügyben az ügyviteli utasítás határozta meg. Ebből megállapítható volt, hogy a beosztott dekoratőr munkaköri kötelessége csak olyan eszközök, feliratok ké­szítése volt, amelyektől sajátos egyéni jelleget várni nem lehetett. Ezért az alkal­mazott grafikai mű szintjét elérő ábra után a bíróság szerzői dijat ítélt meg (Főv. Bír. 2. P. 20 398/1976.). Néha előfordul, hogy az alkotó kollektíva egyes tagjai munkakörükön túllépve is részt vesznek a mű elkészítésében. A munkaköri kö­telesség alapján végzett és az ezen kívül eső alkotói tevékenységet kellett elhatá-78

Next

/
Oldalképek
Tartalom