Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
rolnia a bíróságnak egy film készítésével kapcsolatban (Főv. Bír. 23 321/1984., LB Pf. Hl. 20 229/1985.). Az Szjt. 14. §-a egyedül a munkaviszonyról rendelkezik. Igen jelentős azonban a szövetkezeti tagsági viszonyon alapuló munkavégzés is. Felmerül ezért a kérdés: létesíthető-e szövetkezeti tagsági viszony oly tartalommal, hogy a tagok némelyike munkavégzési kötelezettsége körében szerzői mű létrehozására vállalkozik. Elvileg ennek aligha lenne akadálya, hiszen a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. 61. §-ának (2) bekezdése általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a szövetkezet és tagja megállapodásban rendezze a munkavégzéssel és az egyéb személyes közreműködéssel összefüggő kérdéseket, és az ilyen, ún. „tagsági megállapodás” lehet egyedi jellegű is. Ezen felül a szövetkezeti tagsági viszonyokra joghasonlóság folytán alkalmazhatók a munkaviszonyra vonatkozó szabályok is, ha a szövetkezeti jogszabályok másként nem rendelkeznek és a munkajogi szabályok a tagsági viszonnyal összhangban vannak. Ez következik a Mt. 7. §-ának (1) bekezdéséből, amely szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az ipari szövetkezetek tagjainak munkavégzésével összefüggő kérdéseket a Mt. rendelkezései és a tagsági viszonyból eredő sajátosságok figyelembevételével rendezi külön jogszabály. A számunkra legfontosabb területen: az ipari szövetkezeteknél az 1971. évi 31. sz. tvr. 21. §-a külön is elrendeli a munkajogi szabályok alkalmazását. Bár a fentiek szerint az Szjt. 14. §-a alkalmazható a szövetkezeti tagsági viszony keretében létrehozható művekre is, a gyakorlatban ilyen esetekkel nemigen lehet találkozni. Leginkább a háziipari és népművészeti szövetkezetekben, valamint a számítógép-szoftver készítésével foglalkozó szövetkezetekben gyakori szerzői jogi védelem alá eső művek alkotása, de előfordulhat építészeti, gépészeti vagy formatervezés, iparművészeti tárgyak előállítása más szövetkezetekben is. A tapasztalat szerint inkább a szerzői dijak fizetése a szokásos, nem pedig olyan tagsági megállapodás, amelynek tárgya - mintegy munkaköri kötelességként - szerzői mű készítése lenne. így pl. konkrét perben a bíróság a bedolgozó tag által készített és a szövetkezet által forgalomba hozott szőttesek után - minthogy azok tervezési koncepciójukban és kivitel módjukban sajátos egyéni szellemi tevékenység eredményei voltak - szerzői jogdíj at ítélt meg (elutasította viszont a keresetet az olyan szőttes tekintetében, amelyet ugyanaz a tag műhelydolgozóként kiállításra készített, de a szövetkezet nem kezdett el gyártani (Főv. Bír. 21 227/1976., LB Pf. III. 20 741/1977.). Az Szjt. 14. §-át nemcsak a szerzői jogi védelem alá eső művekre, hanem az Szjt. XII. fejezetében szabályozott - űn. „rokonjogi” védelmet élvező - fényképekre, ábrákra szemléltetőeszközökre is alkalmazni kell. Ha az alkalmazott ilyen dolgot munkakörén kívül készít, felhasználásáért megfelelő díjazást követelhet. Az egyik perben a munkaviszonynak abból a szempontból is jelentősége volt, hogy éppen emiatt nem tekintette védelmet kizáró körülménynek a bíróság azt, hogy a munkáltató által felhasznált emblémán a készítő neve és a nyilvánosságra hozatal éve nem volt feltüntetve; ezek az adatok ugyanis kiderültek abból az újítási javaslatból, amellyel az alkalmazott az emblémát felhasználásra felajánlotta (Főv. Bír. 2. P. 26 091/1974., LB Pf. III. 20 755/1975.). Szövetkezeti tagság Rokonjogi művek 79
