Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
eredő jövedelemhez hozzájusson. A jogdijakat azonban csak a haszonélvezet fennállása alatt veheti fel. A haszonélvezet megszűnése után esedékes dijak már az állagörökösöket illetik meg. Ez a helyzet pl. akkor, ha az özvegy haszonélvezete újabb házasságkötése miatt szűnik meg. A haszonélvező a képzőművészeti és iparművészeti alkotások elidegenítésére nem jogosult, mert ezáltal az örökség állagát szüntetné meg. Szerzői jog öröklése esetén is helye lehet a haszonélvezet korlátozásának [Ptk. 616. § (l)-(2) bekezdés], valamint megváltásának [Ptk. 616. § (3)—(5) bekezdés] . d) Ha többen egy sorban örökölnek vagy a haszonélvezetet megváltják, a szerzői jogok több örököst együtt illetnek meg. A jogirodalomban (Kézikönyv 1973. 124. o.) kialakult álláspont szerint joganalógia folytán az örököstársakat úgy kell tekinteni, mintha szerzőtársak lennének, hiszen több önálló részre szét nem bontható műre közösen szerezték meg a szerzői jogot. Ennek folytán az Szjt. 5. §-ából kiindulva együttes rendelkezési jogukat kell feltételezni; tehát a mű felhasználásához is csak együttesen járulhatnak hozzá. Ez az állásfoglalás kifelé, harmadik személyekkel szemben rendezi a vagyoni jogok gyakorlásának kérdését, de nem ad alkalmas útmutatást az örököstársak között a hasznosítás kérdésében keletkező vita megoldására. Ha bármelyikük megtagadja hozzájárulását a felhasználási szerződés megkötéséhez, a szerződés nem jön létre. A szerzői jog kézikönyvének az imént említett állásfoglalása szerint a többiek csak akkor léphetnek fel vele szemben, ha a hozzájárulást joggal való visszaélésből, különösen jogtalan vagyoni előny megszerzése végett tagadta meg. Kérdéses azonban, hogy a Ptk. 5. §-ának bármely rendelkezése alkalmas-e a vita megoldására. Célravezető csak a jognyilatkozat pótlása lenne, ámde a mű felhasználásához való hozzájárulás aligha tekinthető „jogszabály által megkívánt nyilatkozatnak” [Ptk. 5. § (2) bek.], másrészről ilyen módon a bíróság szerződést nem is hozhat létre: „Szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható.” (LB P. törv. I. 20. 184., BH 1985/2. 238., PJD X. 4.). Egyébként pedig a joggal való visszaélés legfeljebb kártérítés követelésére adna alapot. Ezért a Ptk. 5. §-a helyett helyesebb lenne a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezései közül azokat alkalmazni, amelyek összeférnek a szerzői vagyoni jogok sajátos jellegével. Más szempontból (pl. haszonélvezet) az ítélkezési gyakorlat a szerzői jog vagyoni jellegű jogosítványát a dologgal már egy tekintet alá vette (Polgári Törvénykönyv magyarázata 739. o.). Ugyanilyen megfontolás alapján eljuthatunk arra az eredményre is, hogy az örököstársak között a mű felhasználását illetően keletkezett vita a közös tulajdonban lévő dolog használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával dönthető el. Ehhez képest a felhasználás kérdésében a tulajdonostársak a Ptk. 130. §-ának (2) bekezdése szerint szótöbbséggel határoznak (azzal, hogy mindegyiküknek örökségi hányada szerint van szavazati joga, de a többségi határozatot a kisebbség a Ptk. 143. §-ának (1) bekezdése alapján megtámadhatja). Alkalmazható - sőt elsősorban ennek az alkalmazása lenne célszerű - a PK 8. sz. állásfoglalásnak az a rendelkezése is, amely szerint a tulajdonostársak a bíróságtól kérhetik a hasznosítás kérdésének eldöntését, ha szó-Örököstársak 73
