Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
Szerzőtárs öröklése Özvegyi haszonélvezet Nem kerülhet sor öröklésre, ha a szerző vagyoni jogait - korábbi jogszabályaink, illetve a külföldi jog alapján - véglegesen és teljes egészében élők közötti szerződéssel másra átruházta. Az ilyen jogosult halála esetén a szerzői jogot is már az ő örökösei öröklik meg. Az öröklési jog szabályainak részletes ismertetése nem tartozik ide, néhány sajátosságra azonban fel kell hívni a figyelmet: aj Az állam öröklése. A Ptk. 599. §-a értelmében, ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes, de egyben szükségképpeni örökös is, mert az örökség visszautasításának joga nem illeti meg [Ptk. 674. § (1) bek.]. Különbséget kell tenni azonban az állam öröklése szempontjából az 1970. január 1-je előtt, illetve az után megnyílt öröklések között. A korábbi Szjt. ugyanis az állam öröklését a szerzői jog tekintetében nem ismerte el, hanem akként rendelkezett, hogy „Az uratlan hagyatékra fennálló háromlási jog a szerzői jogra ki nem teljed” (1921. évi LIV. tv. 3. §). A jelenleg hatályos Szjt. pedig csak a hatályba lépésekor a korábbi szabályok szerint védelem alatt álló művekre terjed ki. Ezen alapul a következő iránymutatás: „Ha a szerző 1970. január 1-jét megelőzően törvényes örökös vagy végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg, az állam nem válik örökössé, s ily esetben a szerzői mű a jogi oltalom alól felszabadul.” (LB P. törv. II. 20 350/1971., BH 1972/3. 7015., PJD V. 13.) Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szerző örökösének halála után nem marad további örökös. b) Ügyelni kell a korábbi Szjt.-nek arra a rendelkezésére is, amely szerint „Ha a műnek több szerzője van és valamelyikük örökös nélkül halt meg, a meghalt szerzőtárs szerzői joga a többi szerzőtársra vagy jogutódaikra száll” (1921. évi LIV. tv. 3. §). Ma is fennállhatnak ugyanis olyan szerzői jogok, amelyek 1970. január 1. előtt a szerzőtárs halála miatt váltak kizárólagossá. (Itt meg kell jegyezni, hogy a régi Szjt. nem tett különbséget szerzőtárs és társszerző között; egységesen csak a szerzőtársakról rendelkezett attól függetlenül, hogy a mű több önálló részre megosztható volt-e.) c) A Ptk. 615. §-a éneimében az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. A haszonélvezetből eredő jogok teijedelmét az ítélkezési gyakorlat a házassági vagyonjogban kialakult szempontok szerint határozta meg: „A szerzői jog vagyoni jellegű jogosítványa - természeténél fogva - a dologgal esik egy tekintet alá, a hasznosításból származó szerzői jogdíj pedig azonos a dolog hasznával. A szerzői jogon fennálló haszonélvezet esetén a szerzői jogdíjak beszedésének joga a haszonélvezőt illeti meg.” (LB P: törv. III. 20 178/ 1970., BH 1972/6., PJD V. 14.) Ebből az iránymutatásból következik, hogy a szerző által megkötött hasznosítási szerződés alapján a halála után esedékes jogdijak a haszonélvezőt illetik. A halál előtt esedékes jogdíjak fele a túlélő házastársat házassági vagyonközösség címén illeti meg, a másik fele pedig a hagyatékhoz tartozik, de a haszonélvezet arra is kiteljed. A haszonélvező maga is jogosult a felhasználás engedélyezésére, felhasználási szerződés kötésére annak érdekében, hogy a szerzői jogból 72
