Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
nében szerződést kötött a filmalkotás rendezőjével, aki az állatfigurák rendezője és a forgatókönyv egyik szerzője volt. A filmben domináló képi megjelenítés a regénybeli történet által kapott tartalmat. A rendező által megrajzolt állatfigurák a regény szereplőinek jellemét, sajátos egyéniségét jelenítik meg, az állatfigurákat és magát a filmet a hozzájuk kapcsolódó történet tette rendkívül népszerűvé. Nem tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakértői véleménye alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megfilmesítési szerződés alapján létrejött műnek a néhai író és a rendező szerzőtársai.” (LB Pf. 21 138/1985., BH 1986/9. 363.) Megítélésünk szerint nem szerzőtárs az az eredeti szerző, aki nem a film részére alkot művet (pl. irodalmi műből készül a film). A társszerző az a szerző, aki olyan közös mű alkotásában vesz részt, amely önálló részekre szétválasztható (egymástól tárgyilag elkülöníthető és nem kizárt önálló felhasználása). A társszerzőt az általa alkotott részre önálló szerzői jog illeti meg. „Az alperes által készített filmben felhasznált két táncdalnak a zenéjét H. J. zeneszerző korábban alkotta és csak ezután kérte fel R. J.-t, hogy a dallamhoz szerezzen szöveget. (...) Ha zeneművet írói művel - szöveggel - kapcsolnak össze, külön van a zeneszerzőnek és külön van a szövegírónak szerzői joga, a saját külön-külön alkotott része felett, még abban az esetben is, ha a zenének és a szövegnek a szerzői egymásra tekintettel működtek közre a szöveges zenemű alkotásánál, úgy azonban, hogy mindegyikük egyedül alkotta a saját szerzeményét. Ennek folytán mind a zeneszerző, mind a szövegíró önállóan rendelkezik a saját alkotása felett és mindegyik szerző csak a saját része vonatkozásában elkövetett szerzői jogsérelem miatt léphet fel önállóan igényével. A jogszabály rendelkezéséből kitűnően, de az első fokú bíróság megállapítása szerint is, az alperesnek, amikor a két táncdalnak csak a zenéjét használta fel a filmhez, elegendő volt a zenei alkotással rendelkező, egyedül jogosult zeneszerző engedélyét kikérni. A zene szerzőjének ez a kizárólagos rendelkezési joga viszont azt is magában foglalja, hogy a fizetendő szerzői jogdíj összegére is jogérvényesen megállapodjék. (LB Pf. IV. 20 948/1961., BH 1962/4. 3174., PJD I. 11.) Ezt az eseti állásfoglalást ma is irányadónak tartjuk, helyesen fejezi ki az Sqt.nek a társszerzőre vonatkozó állásfoglalását - különösen az 1978-as módosítás célkitűzését. A társszerző önálló rendelkezési joga azonban csak az általa alkotott részre áll fenn, a közös műről csak együttesen rendelkezhetnek. A társszerzőség sajátos esete a szerkesztő, aki önálló részekből állítja össze az egészet, amikor a rész alkotójának is önálló szerzői joga van. De lehet a szerkesztő olyan gyűjteményes mű összeállítója, amelyben szereplő részekre nem vonatkozik önálló szerzői jogi védelem, sőt nem is alkotások (pl. a ki-kicsoda jellegű munkák, jogszabálygyűjtemények stb. szerkesztése esetén). „A gyűjteményes mű (...) jellegzetessége, hogy a benne szereplő műveket a gyűjtemény szerkesztője valamilyen rendszer szerint válogatta és állította össze. (...) A gyűjteményes műnek sajátos esete az olyan gyűjtemény, amely egészében, éppen a szerkesztő összeállító tevékenysége eredményeképpen, műnek számít, a benne szereplő adatok önmagukban azonban nem állnak szerzői jogi védelem alatt. 32 Társszerző A szerkesztő