Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések
jogosulatlan elsajátításának minősíthetnénk. Sőt az így létrehozott mű (jogi műszóval: származékos mű) jogi védelmet nyer, feltéve, hogy az alkotástól egyébként is megkívánt egyéni-eredeti, megkülönböztethető jellege van. A nemzetközi szerzői jog is - az eredeti művel egyenlő - védelmet biztosít az „utánképzéssel” alkotott műnek, tehát az alkalmazás (adaptálás), a zenei átdolgozás (arrengement), valamely irodalmi vagy művészeti műnek egyéb átalakítása útján létrehozott műnek, valamint a fordításnak és a gyűjteményes műnek [Berni Uniós Egyezmény 2. cikk (2) bek.] Ez a jog azonban az utánképzett művet csak akkor illeti meg, ha az eredeti mű szerzőjét megillető jogokat sérelem nem éri (12. cikk). Az Szjt. két szakasza foglalkozik kifejezetten az idegen mű felhasználásával létrehozott alkotással; a tárgyalt 4. § (2) bek.-e, és a 17. § (3) bek.-e. E két rendelkezést csak egymásra figyelemmel értelmezhetjük. A Kézikönyv szerint: „Az Szjt. 17. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó át- és feldolgozásoknál - ellentétben az Szjt. 4. §-ának (2) bek. alá tartozó át- és feldolgozásokkal - az alapul szolgáló mű háttérbe szorul és új önálló mű jön létre, amelynek az eredeti mű semmilyen vonatkozásban sem lényeges alkotó eleme többé. Ennek klasszikus példáj a az Arany János Toldij a és az Ilosvai-Selymes Péter Toldij a közti kapcsolat. (...) A kialakult erkölcsi közfelfogás szerint a szabad felhasználás ezen eseteiben is helyénvaló a megfelelő utalás az alapul szolgáló műre.” (Kézikönyv 1973. 147. o.) Ezzel a megállapítással csak részben értünk egyet. Véleményünk szerint mindkét szakasz alá eső származékos mű csak akkor részesülhet védelemben, ha egyéni, eredeti. Ez kétségtelenül új és önálló művet jelent. A két rendelkezés között tehát nem ez a különbség, hanem az, hogy a) a 4. § (2) bekezdésben foglalt szabályozás a származékos szerző érdekeinek védelme felől közelít, amikor kinyilvánítja, hogy a származékos mű is alkotás és szerzőjét szerzői jogi védelem illeti meg, az eredeti mű szerzőjére viszont csak általánosságban utal; b) a 17. § viszont az eredeti művet megillető szerzői jog korlátozásának eseteit szedi csokorba. A származékos műveknek nem két külön csoportjáról van tehát szó a két rendelkezésben, hiszen a szabad felhasználás jogán alkotott mű is származékos, és szerzői jogi védelmét a 4. § (2) bek. teszi kétségtelenné. (Ezzel ellentétesen: Lontai 1987.52. o.) Az azonban igaz, hogy a szabad felhasználás körében létrejött mű esetében az eredeti és a másodlagos alkotás között a szellemi „rokonság” már távoli. A rokonság azonban mégis kimutatható, hiszen egyébként nem kellene a törvényben a felhasználást megengedni. (Megjegyezzük, hogy a fenti példa sem szerencsés, Ilosvai-Selymes Toldijának felhasználása - a szerzői jog szerinti értelemben - nem szabad felhasználás.) Az eredeti mű szerzőjét megillető jogokra való utalás tartalmát az Szjt. több más rendelkezéséből - így a 17. § (3) bek.-ből - lehet megállapítani. Ehhez képest az eredeti mű szerzőjét megillető jogokat a származékos mű akkor nem sérti, ha a) az eredeti mű szerzője az átdolgozáshoz, a feldolgozáshoz vagy a fordításhoz hozzájárult, vagy 26
